Száz évvel ezelőtt a világháború kitörése árnyékolta be a templom építését, ám a nehézségek ellenére mindig adódtak magvetők, azaz lelkipásztorok, akik segítségével máig élő közösség tagjai lehetnek az orosházi reformátusok – erre emlékeztek a vasárnapi ünnepi istentiszteleten. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmazott, egy olyan időszakban, amikor a reménytelenség volt az úr Európában, ez a reménység temploma lett. „Ebben a száz esztendőben, ami nagyon sok változást hozott a mi népünk életében is, az orosházi gyülekezet kitartott. Ezért mi hálát adunk, az Úristent dicsőítjük” – tette hozzá Fekete Károly.
A reformáció 500-dik jubileuma és a száz éve álló templom mellett hálát adtak a négy éve Orosházán szolgáló lelkipásztor házaspárért is, akiknek a gyülekezet tagjai – bizalmuk jeléül – új palástot és ajándékot adtak át. Szalkay Róbert köszönő szavaiban Illés prófétát hozta fel példaként, aki a Biblia szerint a ruhadarabbal kettéválasztotta a Jordán folyót. Úgy fogalmazott, ő ellenben azon fáradozik, hogy a palástja segítségével összekösse a gyülekezet tagjait. „Nem mondom azt, hogy elégedettek vagyunk, mert sosem ülhet sem egy lelkész, sem más ember, aki a hivatásának él, a babérjain. Folyamatosan dolgozni kell az egyetértésen, hogy minden szeretetben menjen végbe” – fogalmazott a lelkipásztor.
Az ünnepségen Dávid Zoltán polgármester és Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke is köszöntötte a jubiláló gyülekezetet és lelkészeit.
A hírről készült videó anyagunk:
