Bár sokan nem tudják, a kóros játékszenvedély szerepel a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszerben. Egy helyi prevenciós- és segítő szervezet vezetője szerint nehéz meghúzni a határvonalat játék és szenvedély között. Mező Andrea kifejtette, hogy alapvetően három csoportba sorolhatóak az esetek.
– Az első az egészséges játék, amikor csupán kedvtelésből játszik az ember. Tudja kontrollálni a játékát, így nem okoz rossz érzést vagy szorongást a játék befejezése – fogalmazott a szakember.
A második szint már problémásnak nevezhető. Ilyenkor az illető annyira fogékonnyá válik, hogy a gondolatait a játék utáni vágy uralja. Jellemzően elhagyja korábbi hobbiját, elhanyagolja a családját vagy társas kapcsolatait, csak azért, hogy játékszenvedélyét kielégítse.
– A harmadik a kóros játékszenvedély, itt már betegségről beszélünk. Amikor valaki a teljes fizetését felteszi, majd kölcsönkér, hogy játsszon, netán lopni is képes függősége miatt – magyarázta Mező Andrea.
A szakember kiemelte, hogy a kóros játékszenvedélyt kezelni kell, de ebben csak a betegek töredéke vesz részt, jóval kevesebben, mint amennyi embernek problémát okoz a betegség. Ráadásul a hazai kutatások szerint a szerencsejáték-függők sokszor nem érzik magukat függőnek, így segítséget sem kérnek.
– Különböző technikákkal ugyan sikerül absztinenssé tenni a betegeket, de ez hosszú időszak, amelyre a többszörös visszaesés jellemző. A kezelésen átesett játékfüggők egy részének küzdelem az élete, hogy ne essenek vissza, míg másik részük átmegy segítőnek, azaz rablóból pandúr lesz.
