– Meglepődött, amikor megtudta, hogy benne van az újságban?
– Nagyon! Szombat reggel a szomszéd bácsi becsengetett, és azt kérdezte a férjemtől, hogy „Tudja, hogy a felesége benne van az újságban?”. Persze nem tudta. Akkor én már egy programon voltam és csak délután szembesültem a tényekkel.
– A férje nem is hívta fel telefonon?
– Nem, mert kíváncsi volt a reakciómra. Azt viszont láttam, hogy a friss tablóképemet használták. Egy kicsit nyomoztam, de eddig nem sikerült kideríteni, ki volt az. Persze nagyon jól esett. Itt szeretném megköszönni a figyelmességet és mindent, amit én tanultam tőlük: kenuzást, vadkempingezést, a közös zenélés örömét, a néptáncot.
– Szeretnek a gyerekek.
– Igen. Úgy tűnik. Például az érettségi találkozókon is jó néhány olyan dolgot elevenítenek fel, amelyre már nem is nagyon emlékszem, de még ma is libabőrős lesz a karom tőle.
– Milyen szakos?
– Kémia-fizika. De néhány éve elvégeztem a mentálhigiéné szakot is. Természetesen van a Keményben iskolapszichológus, de engem is nyugodtan megkereshetnek diákok és kollégák egyaránt. Előfordult már olyan időszak, hogy több gyerek fordult meg az irodámban, mint pedagógus.
– Keményes volt?
– Nem, rózsás! De már ötödéves egyetemista korom óta a Keményben tanítok, a volt osztályfőnököm ajánlott az akkori igazgatónak, Kiss Ferencnek, aki fizika tanárom volt gimnáziumban. Amúgy eredetileg gyógyszerésznek készültem. Ezért vegyésznek jelentkeztem a JATE-ra, de nem vettek fel, hanem átirányítottak kémia-fizika szakra.
Úgy terveztem, elvégzem az egyetemet és mégiscsak elmegyek vegyésznek, de – mint mondtam – ötödévesen ide kerültem. És mit hozott a jósorsom? Hamar megtapasztaltam, hogy milyen csodálatos a gyerekek között lenni. Jó, nagyon jó. Mégha néha kicsit haragszom is rájuk, vagy felemelem a hangomat.
– Nehéz elhinni.
– Pedig szoktam. Szóval, a legmerészebb álmomban sem fordult elő, hogy tanítani fogok. Majd bekerültem egy nagyon jó közösségbe és minden lehetőséget megkaptam. Tanárból lettem igazgató.
– Mi a sikere titka?
– Egyértelműen a mögöttem álló csapat, ugyanis sosem voltam magányos harcos. 2004-ben egy évre neveztek ki megbízott igazgatónak, majd a csapatommal bizonyítottunk.
– Többek között mivel?
– „Ráfeküdtünk” a sikeres beiskolázásra, és nagyon sokat újítottunk, rengeteget pályáztunk. A GPS-üzemmód az erősségünk, azaz újratervezünk, ha kellett. Darwin szerint is a legéletrevalóbbak azok, akik legfogékonyabbak a változásra. A rezilienciát (rugalmas ellenálló képesség – S. T.) személyes erősségemnek tartom. A kereteket alkottuk újra, amellett támogattuk/juk az alulról jövő kezdeményezéseket, ilyen volt például a Kemény Gitárklub.
– Amely azóta az iskola egyik valutája.
– 16 éve, a diákok azzal kerestek meg, hogy szeretnének Lustyik Pistivel (a Kemény Gitárklub vezetője – S. T.) csütörtökönként együtt gitározni. Nyolcan kezdték, majd néhány hónap múlva már rengeteg keményes és külsős is bekapcsolódott.
– Az a legklasszabb, hogy nagyon sok tehetség került ki a „háromakkordos” klubból.
– De ez visszafelé is igaz: több éve az utánozhatatlan, fővárosi Benkő Zsolti gitáros is elhozta a fiát a kétegyházi gitártáborba, hogy az alapokat Lustyik Pistitől tanulja meg. Ma meg már együtt muzsikálnak. Az oktatáshoz visszakanyarodva, nem szabad elmenni amellett sem, hogy a BSZC vezetése szüntelenül támogatja a fejlesztéseinket: többek között az informatikai beruházásainkat is.
– Ma már az öltönyös szakemberek javítják az autókat.
– Azért szeretnek olajosok is lenni. Gyerekeinket megcsapta a „benzingőz”, a legjobban a tanműhelyekben érzik magukat, ahol a legmodernebb eszközök segítségével tanulhatnak.
