Majdan a nullás évek küszöbén felbútorozott a fővárosba, ahol egy cégnél computer-grafikusként tevékenykedett. Azt követően Dubaiban, egy játékfejlesztő-projektben volt art director, s 2010-ben, feleségével, Diával, átrepülte az óceánt, és az egyik San Francisco-i művészeti akadémia fine art szakos hallgatója volt hét esztendig. Péntek este Simon-Mazula Tibor (Simca) kiállításának a finisszázsára látogattunk el, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba.
Tibor gyermekkorában vívott; s ugye a nyolcvanas években a gyerekek, még nem annyira Fortnite-tal csapták el a szabadidejüket, hanem például autóskártyáztak. Ebben a játékban általában mindig a legnagyobb sebesség, a legnagyobb lóerő vagy a legtöbb ajtószám stb. vitt mindent. És ebben a játékban volt egy Simca autó is.
Már az általános iskolában kitűnt a rajztehetségével, és érdekelte a matematika is (jó kombó!). A vívás után, gimis korában dobolni kezdett, és bármennyire is hihetetlen, de a ritmusképletek felállításánál számos alkalommal a matektudására alapozott. (A számtan-mértan ismereteit később a festmények szerkesztésénél is kamatoztatta.)
Arca és színe volt a városnak. Egyszer, vagy 25 éve a Narancsban, egy nagy fehér bundában, és az elmaradhatatlan fekete napszemüvegével lejtett, úgy nézett ki, mint egy ’70-es évekbeli funky-sztár. Emiatt egy mellette álló tag morgott is valamit az orra alatt, ezt hallva, egy másik srác imigyen reflektált: „örülj, hogy vannak ilyen fejek Békéscsabán!”.
A másik alkalommal, az is volt vagy 20 éve, az édesapja azt mondta neki, „Fiam, jól dobolsz, de inkább fess!”. Igaza volt az apának. Tulajdonképpen már az akkori képei, a mélységük és a tartalmuk szerint nyomokban már a mostani stílusát tartalmazták. Az egyik alkalommal Schéner Mihály Simca színeit dicsérte.
(A többi már történelem.)
A finisszázson Ando György múzeumigazgató elmondta, ezt a gyönyörű kiállítást, amely az Elemi szépség címet viseli, méltó módon zárják be: az első etapban Ván Hajnalka művészettörténész, a múzeum munkatársa (aki egyben a tárlat szakmai felelőse, koordinátora volt) beszélget a művésszel; azt követően a Szűcsinger duó, Szűcs Krisztián és Szálinger Balázs húzza össze függönyt.
Simon-Mazula Tibor célhoz ért – utalt Varga Tamás a finisszázs kifejezés értelmére –, legalábbis elért egy részcélt, amely egy hosszútáv egyik szakaszgyőzelme.
Az oktatási, kulturális és sport osztályvezetője hozzáfűzte, a nyári megnyitón szó szerint azt a bizonyos varróeszközt (gombostű) sem lehetett elejteni, annyira tömve volt a téglaterem – jó volt látni, hogy milyen sokan kíváncsiak Tibor művészetére.
Úgy érzem – folytatta –, igenis lehet próféta valaki saját hazájában. Majd az este fellépő Szűcsinger duó, Szűcsebbik felétől idézte egy korábbi dal refrénjét: „Fiam, maga kifogta Dél-Amerikát”, amelyet majd Észak-Amerikára helyettesítet be, utalt San Francisco földrajzi fekvésére. Majdan folytatta a kórus második sorát: „Egy ilyen kislánnyal, csupa derű a világ!”, ezzel a gondolatsorral pedig a művész feleségére utalt, ugyanis ő a múzsája.
Örülök, hogy Tibor egy jól komponált, színvonalas tárlattal ajándékozta meg a békéscsabaiakat – fogalmazott Varga Tamás.
Marci
Galéria
