Ismét gyarapodott a Munkácsy múzeum: Simca festmény a gyűjteményben

2019. december 7. 12:28 | behir.hu

A művészek – és persze a múzeum – legfőbb vágya, hogy a kiállítás a megnyitót követően ne érjen véget azzal, hogy az alkotók megmutatják legújabb és/vagy életművük addigi produktumait, hanem – utóélet gyanánt – valamiféle reakció vagy kritika is szárnyra kapjon.

Az alábbiakat  – hogy egy forrással is megerősíthessük – annak idején Jankaynak a régi csabai barát (akivel évtizedekig leveleztek azután is, hogy Jankay Amerikába költözött) Bolmányi Ferenc festőművész és felesége panaszolta el Bolmányi egyik kecskeméti munkájával kapcsolatban: „Ami Feri sikereit illeti, őszintén szólva kicsit csalódottak vagyunk. Azt hittük, hogy nagyobb visszhangja lesz. A helyi újságon kívül egyelőre nem jelent meg semmi az üvegablakokról, pedig igazán objektív vagyok, ha azt mondom rendkívüli a hatásuk a gyönyörű épületben a Michelangelo szobrok társaságában.”

Simon-Mazula Tibor: Hajtás

Ismerős az érzés, de nem most, mikor az ellenkezőjét élhettük át a dolognak: a megbecsülő és hálaadó jutalmazásból fakadó ajándékozást. Simon-Mazula Tibor festőművész nyáron induló Elemi szépség/Pure beauty című tárlata után, melyet még a szünidei szezonban nyitott meg, és októberben egy Magyar Festészet Napi rendezvényként is feltüntetett eseménnyel koronázott meg, majd bezárt a múzeum, az elmúlt hetekben meglepte az intézményt. A kiállítás egyik képét, a Hajtás/Folding című művét a Munkácsy Mihály Múzeumnak adományozta.

A múzeumok 19. századi létrejöttének egyik alappillére volt a magángyűjtemények általi felajánlás. A Szépművészeti Múzeumnak (hogy a képzőművészetnél maradjunk), mely a Magyar Nemzeti Múzeumból nőtt ki, illetve vált le, számos nemes, hazafi és tudós szolgált a gazdagodására: Jankovits Miklós, Pyrker János László, Kossuth Lajos, az Esterházyak, Ipolyi Arnold, Pulszky Károly, megemlítve a legnevesebb felajánlókat. Ők tették le az alapköveket azzal, hogy elsőrangú gyűjteményeikkel járultak hozzá a múzeumok mint intézményi forma megszületéséhez.

A közgyűjtemények létén túl, ezért nem a dolog egyediségét, sokkal inkább a tett nagyvonalúságát, illetve aktualitását kívánnám kihangsúlyozni. Ilyen pozitív kritikájú elismerést várhatott annak idején a néhai művész, mint ahogy mi zártuk le a kiállítást, és leltároztuk be a kiállításszervezési tevékenységünk elismeréseként kapott festményt, és, bár nálunk az év bármely szakaszában történhet ajándékozás, másokra jellemzően, a múzeumoktól független most elindul a mindent átjáró adakozási időszak.

Köszönjük a csabai születésű Simon-Mazula Tibor nemzetközi hírű festőművésznek, hogy élt ezzel a gyarapodásunkat szolgáló felajánlással!

Ván Hajnalka művészettörténész

További programok »

FEL