– Hogyan ismerkedett meg a röplabdázással? Miért emelett a sport mellett döntött?
– Szlovéniában, az olasz határtól nem messze, egy kisvárosban nőttem fel. A röplabdázást is itt ismertem meg, mindenki ezt játszotta, az volt a fő sport. Eredetileg más fiatal fiúkhoz hasonlóan a labdarúgással voltak terveim, de édesapám és édesanyám nem akarta, hogy egy másik városba kerüljek, hiszen nem tudtak volna edzésekre és mérkőzésekre hozni, vinni. Körül-belül 10 éves lehettem, amikor elkezdtem röplabdázni. Két évet a szlovén férfi bajnokságban játszottam feladóként, azonban húsz évesen abbahagytam a versenyszerű sportolást sérülések miatt.
– Miért döntött az edzői pálya mellett?
– Hamar véget ért a játékosi karrierem, azonban nem szerettem volna eltávolodni a sporttól. 20 évesen hagytam abba, majd elvégeztem az edzői képzést és sikerült elhelyezkednem. Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, hamar megtalálom velük a közös hangot. Hét évet töltöttem a GEN-I Volley egyesületénél, ahol egy U14-es korosztályú csapattal kezdtem el foglalkozni, majd a felnőtt együttesnél másodedző voltam. A fiatalokkal több éven keresztül dolgoztam együtt, sikerült szép eredményeket elérni. Amikor már az U18-as korosztályban játszottak, megnyerték a szlovén bajnokságot. A csapatból többen felkerültek az első osztályba, illetve más szlovén, első osztályú csapathoz igazoltak.
– Idén januárban csatlakozott a Swietelsky-Békéscsabai Röplabda SE szakmai stábjához mint edző. Az idei szezont már a csapat kispadján, másodedzőként kezdi. Miért választotta Békéscsabát, honnan jött a lehetőség?
– Tavaly munka nélkül maradtam, miután a szlovén klubnál, ahol dolgoztam, problémák adódtak, ezért távoztam. Vasja Samec Lipicer volt akkor az edző Békéscsabán, vele korábban együtt edzősködtem, felhívott, hogy látogassam meg. Eljöttem hát ebbe a városba, ahol segítettem a mérkőzések előtti felkészülést és szerencsémre munkát kaptam. Eleinte az elemzésekkel foglalkoztam, majd azoknak a fiatal játékosoknak segítettem, akik kevesebb lehetőséget kaptak a bajnokikon, de nagy potenciál van bennük. Nekik tartottam külön edzéseket és próbáltam fejleszteni őket.
– Hogyan jellemezné saját magát edzőként? Ki a példaképe?
– A példaképem egyértelműen Željko Obradović, aki rendkívüli eredménysorral rendelkezik és egy igazi edzőlegendának számít kosárlabdában. Én mint edző? Sokan azt mondják rólam, hogy a teremben egy ördög vagyok, azon kívül pedig egy angyal. Mindig a tökéletességre törekszem, ezért nem egyszerű velem dolgozni, de úgy gondolom, hogy csak a kemény munkának van eredménye.
– Milyen céljai vannak Békéscsabán?
– Természetesen szeretnénk eredményes szezont zárni és bajnoki címmel, aranyérmekkel gazdagodni. Nagyon fontos azonban az is, hogy folyamatosan fejlesszük a játékosokat, odafigyeljünk az erőnlétükre és a mentális egészségükre is és minél jobb, sokszoldalú játékosokká váljanak. Sikerre éhesen érkeztem Békéscsabára, szeretnék győztes lenni. Hosszú távú céljaim között szerepel az is, hogy vezetőedzői szerepet töltsek be. Akár itt Magyarországon, az Extraligában, akár külföldön.
