„Megyünk meccsre! Megyünk meccsre!” – skandálja általában néhány percig az utazó szülői munkaközösség az indulást követően a gépjárművében, miután elkezd loholni a gyerekek turnébusza után, akik akkor már hetedhét országon is túl vannak. Ez a pozitív rigmus a Covid után tört a felszínre valamelyikünkből, amikor is előtte hetekig/hónapokig nem érezhettük az uszodák illatát és az ahhoz kapcsolódó számos becses faktort (olykor klóros víz, sátor, harsogó edzők, őrülten bohókás szülők, no és Tibi bíró).
Pallag Nándi az arénában – Fotó: Such Tamás / behir.hu
De elvonási tünetünk volt most is vagy két hónapig, amíg az alapozás zajlott. (Manyika szerint a színészeknek meg felvonási tünetük van, amikor vagy két hónapig nem játszhatnak.) Irány Szolnok!, de csakis a 4-esen (amikor még nem volt fizetős az M44, addig simán Csabáról elmehettünk Cserkeszőlőig), mert ki a fene akar venni 10 liter benzin áráért egy 10 napos matricát; az egynapos 9 litert kóstál.
És a szolnoki stadion aréna! Egy magamfajta ember mindig leborul egy ilyen templom előtt. Már az előtte kialakított tér is 100 méterről azt harsogja a Tiszaligetben, hogy itt csakis a vízilabdáról lehet szó. A feljáró előtti betonmellvéden, egy időcikluson az 1952-es helsinki játékok óta az összes szolnoki olimpikon neve aranyba van foglalva; bent serlegek, és az utóbbi tíz év nagy eredményei. Továbbá láthatunk fotókat a három évvel ezelőtti Bányai Márkról, Vismeg Zsomborról, Jansik Szilárd bátyjáról, Dávidról stb.
A Csirkefogók az első meccsüket kétszer játszották, illetve kétszer ugrottak vízbe, ordították el magukat: „Hajrá, Csaba!”, mivel még az első sípszó előtt kiderült, hogy valami „informatikai baki” van az ellenfél nevezésével. (Közben a csabai Orosz Regő szolnoki nagybátyja, Imre Jancsi – Regő papája mellett ülve hozzáfűzte –: „Mindenképp nyerünk!”) Míg a digitális problémát orvosolták, addig a következő párharc lépett a helyükre.
Galéria
Már a Szolnoki Dózsa elleni derbi első negyedében látszott, hogy nagyon is van keresnivalójuk a csabaiaknak a medencében, 4-1-es vezetéssel indítottak. A következő etap 4-2-es vezetéssel zárult. A vége felé némileg felzárkózott a Tisza-parti egyesület, az eredmény így is szép lett: 11-7.
Az említett digitális baki miatt nem volt túl sok idő a pihenésre, mivel a soron következő mérkőzést már a Clubul Sportiv Amefa Araddal játszotta a Békéscsaba. Az eredményen szerencsére nem nagyon látszottak a fáradtság jelei, hiszen annyian jöttünk, mint az oroszok (bocs, magas labda volt; pedig Orosz Boti most nem is jött). A Csirkefogók 9-5-re nyertek.
– Kvázi egy-két kivétellel az országos csapattal érkeztünk, annak ellenére megpróbáltam azokat is játszatni, akik majd az országosban nem kapnak olyan jelentős szerepet. Szerintem ez sikerült. Az országos bajnokság előtt ez a két meccs tökéletes volt egy kis rávezetőnek – fogalmazott Zsilák László, a csapat trénere.
Laci – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A stáb: Bazsó Máté, Csüllög Csongor, Fölker Zaránd, Gyuricza István, Krizsán Lőrinc, Nagy Ákos, Orosz Regő, Pallag Nándor, Plavecz Dániel, Such Bertold, Suhajda Zoltán, Szatmári Levente, Szlúka Ádám, Zimbran Milán. Edző: Zsilák László.
További tényeket a csabapolo.hu oldalán olvashatjuk.
És egy napi cukiság: íme egy öt évvel ezelőtti, amely szintén Szolnokon készült kép a mai serdülők egy részéről, akik akkor még bébik voltak. A fotó érdekessége, hogy egyedül csak Rácz Domonkos hiányzik a csapatból – ő tavaly nyáron a KSI-be igazolt.
