Sicz Ági bevállalja!

Ismerjük egymást, mint a rossz pénzt; így naná, hogy tegeződtünk.

– De miért?

– Már 20 éves koromban észrevettem, hogy derekasan őszülök. Tavaly novemberben rácsaptam az asztalra, hogy nincs tovább hajfestés! Ráadásul ha úgy szeretnék kinézni, ahogy a nagykönyvben megvan írva, akkor gyakorlatilag hetente kellene festeni. És amúgy így tök jól néz ki! (Hatalmasat kacag.) Most meg pláne, hogy nő le; és ha kibontanám, akkor pedig olyan lenne, mintha lepiszkított volna egy veréb.

– Mit szólnak hozzá a közvetlen környezetedben? 

– Az apukám a mai pillanatig azt mondja, hogy „Jaj, Ági, ne!”.

– Amikor a múltkor megláttalak, azt hittem fested.

– Sokan azt hiszik, de nem divatból.

– Pardon, mit mondanak az üzletbe betérő asszonyok?

– Rám néznek, és azt kérdik: „Biztos?”. Miközben azt látom, mindenki a korral harcol. Valaki meg elküldene a fodrászhoz, hogy állítólag valami eljárással le lehet szívni a festéket, hogy egyenletes ősz legyen. Más pedig azt mondja, hogy „De jó neked, Ági, mert neked jól áll!” De ez butaság, mert minden belülről jön.

– Vágasd sünire!

 – Gondoltam már rá. De továbbra is azt mondom, nincs semmi különös benne.

– Ági bevállalja.

– Ha nem ilyen hajam, akkor is megnéznek az utcán, mert például nekem nem a futás vagy a biciklizés a hobbim, hanem a veszett, őrült gyaloglás, miközben zenét hallgatok, és hangosan éneklek.

– A hangoddal utat vágsz?

– Nem, csak néznek rám.

– Amúgy szép hangod van?

 – Ja… borzalmas! Csak néznek, hogy ez jól érzi magát?

 – Ha valaki énekel, vagy részeg, vagy bolond.

– Engem bolondnak néznek.

– Vagy boldognak.  

– Mert alapvetően az vagyok.