Teltházas nézőtér fogadta a Seregi Zoltán gálaestjét, aki kereken egy évtizedig vezette a Jókai színházat; noha ez a tíz esztendő egy kicsit több, hiszen már 1999-ben tanítani kezdett a Színitanházban.
A műsort Horányi László, az Esztergomi Várszínház igazgatója nyitotta meg. Őt közvetlenül Seregi Zoltán színrelépése követte, aki egy olyan felkonfot kapott, mintha egy boxoló érkezett volna a ringbe. (Miért, a színpad nem az?) Egyebek mellett az est egyik alcíme, hogy „Matula bácsi, ez csodálatos volt!”, mellyel Seregi első filmjére, a Tüskevárra utaltak. Korábban elmondta, a Pál utcaiban sajnos nem kapott szerepet, „csak” Boka szinkronhangja lehetett (akkor már inkább az Áts Ferié).
Proszit! – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Elhatároztam, se sírni nem fogok, se közhelyeket nem mondok, se… de a harmadikat elfelejtettem – mondta a le- és nem elköszönő igazgató, amint kilépett a nagy sötétből a fejfénybe. Megköszönte a városnak, hogy itt a második, hanem az első otthonára lelt. Továbbá szót ejtett a Szarvasi Víziszínházban és a szentesi tagintézményben szerzett élményeiről. – Ja… és szembe jutott a harmadik fogadalom: „Nem akarok hosszú lenni”; miközben már kezdek az lenni.
Majd felolvasta Zalán Tibor költő, író, dramaturg, egyebek mellett Seregi „körösztanyja” (mindketten körösztanyámnak hívták egymást) baráti levelét.
Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár köszöntőlevelét már Tarsoly Krisztina és Czitor Attila, a Jókai színészei olvasták fel, akik ezúttal a kétfejű műsorvezető szerepét látták el. Majd megkérték az igazgatójukat, hogy foglaljon helyet a színpad szélére helyezett igazgatói asztalnál, és dőljön hátra, élvezze a műsort. (Sajnos az asztal és a rajta szereplő kellék és ital vágta a fotósok összképét.)
Vigyázó szemüket... – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Azt követően sok-sok meglepetés következtek az általa rendezett darabokból – többek között a zsinórpadlásról megérkezett a Szellemúrnő ruhája, amit Kovács Edit viselt. És a darabból Bozsó József egy operett részletet adott elő, aki egyebek mellett még 1986-ban Seregi édesapja, Seregi László kezei alatt edződött. (Egy idekívánkozó anekdota: Egyszer Tomanek Gábor – akinek az édesapja, Tomanek Nándor szintén színész volt – mesélte, hogy Seregivel egyidőben mindig úgy köszöntötték egymást, hogy „Szervusz, Lacikám!” „Szervusz, Nándikám!”.)
Szarvas Péter köszöntőjében aláhúzta, a Jókai színház nemcsak Békéscsaba, hanem a térség kulturális ékköve, hanem a koronaékszere. A csabai polgármester kiemelte az igazgató választékos műsorát, amelyet nagyszerű darabok, nagyszerű színészek teszik színessé. Végül egy kiváló rozét helyezett az asztalára, illetve átadta Megyeri-Horváth Gábor festő egy éjsötét békéscsabai alkotását. Utalva arra, amikor a színész az előadás után hazamegy, így látja a várost.
Részlet a Dívák moziból – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Czitor Attila elmondta, Sereginek mindig is fontos volt a színészek képzése, szívügye a Színitanház. Majd a Viharsarok Táncszínház tagjait szólította fel a deszkákra, akik szerves részét képezték a társulatnak. Azt követően a darab virgonc cigányai beöltöztették az ünnepeltet, sőt, kantáznia is kellett. Őket követte a Jókai két délvidéki gyöngyszeme: Liszi Melinda és Sziveri Emese.
A meglepetéseknek se szeri, se száma: a Hamletrockból Kiss Viktória és Puskás Dániel énekelt egy duettet, majd a Légy jó mindhalálig következett… Húha… gondoltam, azóta rendesen megnőttek a gyerekek. De nem ők, hanem a jó öreg Vikidál Gyula érkezett a színpadra és Az élet szépet adta elő. A Drakula-fantáziából Kocsis Dénes és Csonka Dóra énekelt egy remek kettőst.
Presser Pici is itt volt – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Fentebb említettem, hogy a Szellemúrnő dala előtt a zsinórpadlásról megérkezett Ábrahámfy Katalin ruhája. Azonfelül az est folyamán számtalan főszereplő kellékkel találkozhattunk, mint például a Kőszívű ember fiaiból Baradlay Richárd kardjával. A holdbeli csónakos madarával, a Detektívjátszma írógépével, a Hamletrockból Joli koponyájával, Nyilas Misi iskolapadjával és a Darkula-fantázia jelmezével.
A föntről beúszó Drakula gróf jelmeze után Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója, az előző-előző direktor lépett ki. Többek között a Magyar Teátrum Díjról, a szívükhöz nagyon közelálló, közös gyermekükről mesélt, amelyet 15 éve, minden év decemberében megrendeznek. A legutóbb ünnepélyen Seregi Zoli kapta az életműdíjat.
Zolee, Tom, Petty – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A sors pikantériája, hogy 10 éve Seregi vette át Feketétől a színház kulcsát, amit most ő adott át utódjának, Herczeg T. Tamásnak. Herczeg T. beszédében megköszönte a megelőző bizalmat, és igyekszik nyitva tartani a színházat a közönség felé. „Nyitott házzal, nyitott szívvel várjuk Önöket” – fogalmazott.
Majd Fekete egy jó negyedórás artista blokkal „bevásárolta” magát a gálába, de aki látta, annak jóformán végig a padlót súrolta a borostája.
Azt követően Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója megemlítette, misszió, feladat, küldetés egy megyeszékhelyi teátrumot vezetni. Nem 10 éve, hanem még a színészválogatottból ismerik egymást. „Ne légy elfogódott, mert neked még sok feladatod van – húzta alá. – Úgyhogy ne dőlj hátra! (ekkor S. kihúzza magát az íróasztal mögött) Majd elkezdte szavalni Sík Sándor Embernek lenni című versét, de ugyanazzal a hangsúllyal, mintha még mindig Seregihez beszélne.
Galéria
Majd ismét a színpadra szólították a Jókai mindhárom igazgatóját, csak egy kicsit másképp. Az egyszeri és megismételhetetlen számot csak a jelenlevők hallhatták és láthatták. Óriási ováció közepette bejött Fekete Péter (Szabó Lajos), Seregi Zoltán (Tege Antal) és Herczeg T. Tamás (Csomós Lajos), hogy bulizzon egy jót.
Utána bejátszásról színházigazgatók köszöntötték a – most már leírhatom – a főhőst. Először a színészválogatott, akik kikötötték, Zolinak most már minden egyes edzésen meg kell jelennie; illetve a teljesség igénye nélkül Nemcsák Károly, Baskó Balázs, Dörner György, Vidnyánszky Attila stb. üdvözölte az időmilliomost.
A fináléban Zorán Apám hitte című opusa hangzott el: léggömbök, konfettik, haváj-dizsi-reptér társaságában mindenki lejtett.
***
A gála koreográfusa: Mlinár Péter, rendezőasszisztens: Sallai Zsóka, rendező: Tege Antal volt.
(Egy kis hiányérzetem volt: az elhangzott két versen kívül nem volt próza, rövid néhány személyes jelenet.)
