Messziről indultunk…
„Amikor az 1948-as választásokon a kommunisták győztek, akkor egészen más kultúrpolitikát erőltettek hazánkra; a mintát keletről vették át – meséli Pálné Anci. – Többek között a táncosok sem az eredeti néptáncot járták, noha hasonlított rá a koreográfiájában. Igazából a legidősebb balassisok sosem táncoltak eredeti táncanyagot.”
A ’60-as évek második felében már megszilárdult a rendszer – fűzi hozzá –, néhányan feltették a kérdést: „Mi lenne, ha előszednénk valamit a mi sajátos kultúránkból?”
„Ekkoriban kezdődött a táncházmozgalom – folytatja Anci –, ekkor indult a Röpülj páva! népzenei tehetségkutató a televízióban (ez a Fölszállott a páva elődje volt), ekkor már nem magyar nótákat, hanem népdalokat énekeltek. Ugyanennek a folyamatnak volt a kísérője a kézművesek előretörése is, amikor előkerültek a különböző textilek.”
Elmondja, amíg a néptánc már a gyűjtés kezdetekor nagyon keményen benne pulzált az emberek vérében, addig a kézművességnek nagyon kevés írott anyaga volt.
„Szerencsére az utóbbi évtizedben már teljesen letisztult ez a kultúra, rengeteg gyűjtőmunka áll mögötte – jegyzi meg. – Ráadásul manapság azt érzékeljük, hogy nagyon sokan fordulnak a kreativitás felé, és térnek vissza a népművészethez.”
Anci példaként megemlíti, hogy ez év januárja óta 37 tanfolyamra jelentkeztek nagy számban az érdeklődők. Érdekesség, hogy a jelentkezők döntő többsége 40-50 év közötti értelmiségi hölgy. Továbbá az idei nyári táborban egy hónap alatt 380-an fordulnak meg, s a statisztika itt is hasonló: 84 százalékuk (!) nő, igaz közülük 54 százalék 40 éven aluli.
„A népi kultúra egyfajta reneszánszát éli – fűzi mindehhez Kocsis Klára –, azon belül a népi kézművesség egy olyan plusz töltetet ad az emberek számára, hogyha egyszer megérinti őket, akkor nagyon szívesen kipróbálják. Tényleg azt tapasztaljuk, hogy bármilyen csoportot, képzést, szakkört hirdetünk, mindig sokan vannak olyanok, akik szívesen jönnek hozzánk tanulni. Mert ez egy olyan közösségi létet jelent, amit a mai modernizálódó, elmagányosodott világunkban nehéz megtalálni.”
***
A XVII. Országos Népművészeti Kiállítás Békés megyei díjazottjai:
GRÁNÁTALMA – DÍJBAN RÉSZESÜLT:
Hímzés kategória:
Dr. Illés Károlyné Népművészet Mestere, népi iparművész – szakkörvezetői és alkotói munkásságáért, oktatói tevékenységéért
Zuberecz Vera népi iparművész – úri hímzéseiért
ARANY – OKLEVÉLBEN RÉSZESÜLT:
Csipke kategória:
Lencsési Csipkeverő Klub, közösségvezető: Tóthné Kiss Szilvia népi iparművész
Ékszer kategória:
Farkasné Jeszenszky Anita népi iparművész
Fazekasság kategória:
Farkas Gábor Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész
Fémművesség kategória:
Békés Megyei Népművészeti Egyesület Könyvkötők és “Rézangyalok” műhelyei; közösségvezetők: Szedlják István népi iparművész és Bíró Bertold
Hímzés kategória:
Bogárné Szőke Erika népi iparművész – szakkörvezetői és alkotói munkásságáért
Kudlákné Balázs Noémi népi iparművész – szakkörvezetői és alkotói munkásságáért
Nemez kategória:
Nemezelve Műhely – Barta Csilla, Bors Franciska, Ducza Andrea
Közösségi alkotás kategória:
Békés Megyei Népművészeti Egyesület „Újraéledők” Közössége – Békési szoba hagyományok kutatásáért
EZÜST – OKLEVÉLBEN RÉSZESÜLT:
Csipke kategória:
Tóth Károlyné népi iparművész
Hímzés kategória:
Fekete Magdolna népi iparművész
Szálasanyag kategória:
Gergely Ramóna Népművészet Ifjú Mestere népi iparművész
Viselet kategória:
Misik Mónika és Farkasné Kun Anikó
Tompán Angyelkóné
BRONZ – OKLEVÉLBEN RÉSZESÜLT:
Bőrművesség kategória:
Kurtics Attila
Hímzés kategória:
Nagybánhegyesi Szlovák Hagyományőrző Egyesület Rezeda Díszítőművészeti Szakköre
Játék kategória:
„Hárman” Andrékó Pálné és közössége
Viselet kategória:
Komárné Papp Margit
Használható Hagyományok Hímző Klub Gyula, közösségvezető: Farkasné Kun Anikó
FOLKTREND – DÍJBAN RÉSZESÜLT:
Csipkeverő és Kézihímző Csoport Novi Sad – kalotaszegi vagdalásos technikával készült táskái, stólá; közösségvezető: Zuberecz Vera
