Reklámok nélkül nem értesülnénk e dolgok létéről, sem az áraik felől, reklámokra szükség van. Akkor jó egy reklám, ha rögtön felfigyelünk rá, lehet az egy frappáns vonása, vagy egy irritáló is (mert arra is emlékszünk).
A reklámhirdetések mindig jelen voltak az emberiség életében, de mások voltak, mert mást akartak elmondani, mint ma, és más nyelvezettel. Kevésbé nyíltan beszéltek egy termék vagy szolgáltatás által megoldható problémáról. A századfordulós hírlapokban szereplő reklám elegáns és stílusos volt, a finom úri modor kellemes hangnemében íródott, mert a megszólított célközönség az úri középosztály volt: „Van szerencsém a nagyra becsült hölgyközönségnek és mélyen tisztelt vevőimnek b[ecses] figyelmét dúsan felszerelt raktáramra és bámulatos olcsó áraimra felhívni. Jó áruk olcsó pénzért csakis nálam és sehol másutt nem szerezhetők be. (…) Weisz Miksa divatáruháza, B.-Csaba, Főtér.”
Egy békéscsabai lap azonban nem csak helyi szolgáltatásokat és termékeket reklámozhatott, hanem bárkiét, aki náluk hirdetett. Nagyrészt helyi szolgáltatókkal találkozni az oldalakon, főleg a legnagyobbakkal, akiknek nagyobb felületű hirdetésük a legtöbb lapszámban megjelent. Ilyen volt a Reisz és Porjesz Bútorgyár, az Aradi Ipar- és Népbank, a Rosenbaum és Fia síremlék és cementáru telep, vagy a Békés-Csabai Termény- és Áruraktár Rt., csak hogy néhányat kiemeljünk.
Számos vármegyei és regionális hirdető neve bukkan fel. Például a mezőberényi Herzberger Dániel vas- és fűszerkereskedőé, aki permetező-berendezéseket hirdetett. Értesülhetett az olvasó Schäfer Lajos erdő-ipartelep vállalatáról a bihari Remecen, Goldschmidt Mihály finomított szesz-gyáráról Aradon, vagy Agátsy Benedek virágüzletéről Temesváron: „Csokraim ízlésesen, gyöngéden és elegánsan lesznek kötve.”
Számos budapesti és bécsi, köztük udvari beszállító reklámozta magát. Például a bécsi Pserhofer-féle vértisztító labdacsokról is tudomást szerezhetett az olvasó. Vagy Mauthner Ödön udvari szállító magkereskedéséről. De már felkaphatta a fejét a Kőbányai Király-Sörfőző Góliát malátasörére is, vagy arrais, hogy a Szimon-féle gyógyerejű „sós-borszesz” már mindenütt kapható.
Szalay Ágnes
