– Mikor mentél nyugdíjba, és előtte mivel foglalkoztál?
– Tizenhét évig voltam a termelő szövetkezetben, Sarkadon. Amikor megszűntek a téeszek, biztosítóhoz mentem dolgozni, ahol egészen 2010-ig, a nyugdíjba vonulásomig tevékenykedtem.
– Hogyan jött az ötlet, hogy nyugdíjasként kertészkedésbe fogj?
– Amíg Sarkadon laktunk, nagy kertünk volt, sok mindent megtermeltünk, például a saját káposztánkat savanyítottam. Utána azonban a kertészkedés nem volt része az életemnek. A kétezres évek közepén Békéscsabára költöztem, az első időkben még nagyon kevés embert ismertem itt. Foglalkoztatott az önismeret, 2007-2008-ban Novák Magdolna és Galambosné Varjú Blanka pszichodráma csoportjába jártam. 2008 tavaszán derült ki, hogy egy komoly betegségem van, és mielőbb műteni kell, ezt követően kemoterápiára is szükségem volt. Ebben az időszakban jórészt a terápiák töltötték ki az életemet. Mikor már gyógyulóban voltam, az ismerőseim elhívtak a Békécsabai Evangélikus Vegyeskarba énekelni. Voltam néhány kórustársamnál is, akiknél láttam, hogy milyen szeretettel bánnak a környezetükkel, milyen harmóniában élnek a körülöttük lévő kerttel. Időközben meggyógyultam, nyugdíjba mentem, és egyre fokozódott bennem az érzés, hogy szeretnék én is egy kertet. Ebben a fiam és a lányom is mellettem állt.
– Hogyan találtál rá a kertedre?
– 2014. október 12-én voltak az önkormányzati választások. A Jankay iskolában szavaztam, ott futottam össze Ulbert Pista bácsival és a feleségével, Magdika nénivel, aki annak idején, a Közgében a tanárom volt. Felsóhajtottam, hogy milyen gyönyörű napunk van, mire Magdika néni megjegyezte, hogy ők mennek is ki a kertbe. Még egy nagyot sóhajtottam, hogy milyen jó is annak, akinek kertje van, mire elmondták, hogy már csak volt, mert eladják a kettő, egymás mellett lévő kertjüket. Éppen azért mentek ki, hogy kitegyék az eladó táblát. Szóltam, hogy én pedig egy jó nagy kertet keresek, árnyékot adó fákkal. Rögtön hívtak is, hogy üljek be a kocsiba és menjek el velük megnézni. Amikor megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból, besétáltam, megláttam a gyönyörű fákat, becsuktam a szememet, és úgy éreztem, itthon vagyok. Ez onnantól óriási szerelem lett. Mivel elővásárlási joguk volt az őstermelőknek, ekkor még nem volt biztos, hogy az enyém lehet a kert. Viszont Pista bácsiéktól megkaptam a szerszámoskamra kulcsát, amit ráfűztem a nyakláncomra és mindig magammal hordtam. Amikor később jött a hír, hogy megkaphatom a kertet, madarat lehetett volna fogatni velem.
– Mi volt akkor a kertben, és hogyan alakult a továbbiakban ez a szép történet?
– Az öreg, nagy gyümölcsfák akkor már mind megvoltak, és akadtak olyanok, amelyeket meghagytak szemezni, oltani. Volt a kertben szinte minden, többféle alma-, körte-, szilva-, meggy-, cseresznye-, diófa és még sorolhatnám. Aztán ültettem mandulafákat, pöszmétét, áfonyát, málnát, szedret, ribizlit – lényegében folyamatosan gazdagítottam valamivel a kertet. A kertészkedő kórustársaim segítettek beletanulni a dolgokba; a közelmúltban, fiatalon elhunyt Hocz György pedig kertészként, nagy szakértelemmel, a gyakorlati teendőkben volt folyamatosan a segítségemre. Így egyre gyarapodott a kert, sokat dolgoztam ott, amikor pedig nem kint tevékenykedem, diót, mogyorót, mandulát törtem, lekvárt főztem, gyümölcsleveket, befőtteket tettem el, aszalványokat, sült teát készítettem – azóta is ennek a körforgásában élek.
– Időközben őstermelő, majd kistermelő lettél. Nemcsak megtermeled, fel is dolgozod a gyümölcsöket, és tavasztól őszig csoportokat fogadsz a kertedben.
– Mióta megvan a kert, mondhatni az időm legnagyobb részét ott töltöm. Furcsa dolog ez. Valahol olvastam, hogy van a mért idő, ami múlik, és van a „csillagidő”, amikor nem érezzük az idő múlását. Nekem a kertben töltött idő a csillagidő, a kert pedig maga a békesség és a nyugalom szigete. Már az első évben szinte mindig csináltam ott valamit, aki pedig arra járt, érdeklődött. Volt, akinek akár oltványokkal tudtam segíteni és volt, aki nekem mondott új dolgokat. Látva, hogy mennyi minden van a kertben, hívtak a Ligeti Vásárba is. Kiváltottam az őstermelői, majd a kistermelői igazolványt, így aztán a vásárban, majd különféle városi rendezvényeken, a Csabai Kolbászfesztiválon, a CsabaParkban, a Csabai Rendezvénypajta programjain is árusíthattam a diót, mandulát, gyümölcsöket, aszalványokat, lekvárokat, csipkebogyó-őrleményt. Egyre jobban megismertem ezt a termelői kört, majd a Körösök Völgye Naturparkkal is kapcsolatba kerültem. A termékeimmel ott vagyok a rendezvényeiken, és ők vontak be a Tanyák a Körös körül nyitott tanösvény programba. Fent vagyok a Naturpark web-oldalán, ott is látható, hogy június elejétől szeptember végéig tartok nyílt napokat a kertben. Bejelentkezés után jönnek hozzám táborozók, családok, csoportok, lovas kocsival, biciklivel, Dottóval, busszal, és mindig jól érzik magukat nálam. És ami még egy pozitívum: a kertben még a kamaszoknak sem jut eszükbe elővenni a mobiljukat, a kütyüjeiket, amint bejönnek, először is nézik, hogy mi érik, mit lehet megkóstolni, aztán belefeledkeznek a madarak látványába, az éppen aktuális munkákba, gyümölcsszedésbe, dió-, mogyoró- és mandulatörésbe.
– Miért éppen Koronás kert lett a hely neve?
– A programok miatt akartam egy találó nevet, és gondolkodtam, mi fejezhetné ki jól ezt a helyet. Mivel alul csak fű van, felül pedig a fák lomkoronái, és én szívesen tekintek felfelé, a gyümölcsfák koronája miatt lett Koronás kert. Akkor még persze nem tudtam, hogy lesz egy vírus, és annak ugyanez lesz a neve. Élcelődnek is velem néha emiatt, de én már csak maradok ennél.
– Nem titok, hogy elmúltál 68 éves, de ma is örökmozgó vagy, mindig teszel-veszel, dolgozol. A kertészkedés mellett tagja vagy a Sorsfonó Társulatnak, családfakutató szakkörre, énekkarra jársz, önkénteskedsz a Csabagyöngyében. Honnan ez a vitalitás?
– Egy ideje már kerékpárral járok ki és vissza a kertbe, ott pedig folyamatosan a jó levegőn dolgozom. Ez a szabadban lét, az állandó mozgás, a friss levegő nagyon jót tesz! A kert pedig mindig ad munkát, karbantart, ez az én „zöldleveles konditermem”. Most is tele vagyok tervekkel. 2020 őszén a régi, öreg fák helyére 67 új gyümölcsfát ültettünk, és már várom, hogy mihamarabb termőre forduljanak a családom, az ismerőseim és az idelátogatók örömére.
Galéria
