Az est folyamán Pásztor Józseffel, az élő csabai futball-legendával és Szigeti Csabával, a békéscsabai önkormányzat oktatási, nevelési és sportosztályának vezetőjével, jelen esetben sportújságíróval beszélgetett Ferencz Rezső, a kör alelnöke, sportreferense, valamint kulturális attasé helyettese.
– Személyesen jelen voltam a vasárnapi válogatott meccsen, a Puskásban – meséli Pásztor Józsi. – De olyat még életemben nem láttam, hogy a meccs végét követően, a szurkolók 90 százaléka még vagy fél órát ott maradtak volna a stadionban ünnepelni.
Majd a magyar foci és a Liverpool üdvöskéjéről beszél. – Szoboszlai Dominik az édesapja által vezetett fehérvári Főnix Gold FC utánpótlásklubjában kezdett el focizni – teszi hozzá. – És milyen érdekes, míg Magyarországon 10 kiemelt akadémia működik, ahonnan egy (világ)klasszis sem került ki, addig a Főnixből három is: Szoboszlai Dominik, Bolla Bendegúz és Csoboth Kevin. Szoboszlait szerénytelenül Ronaldóhoz hasonlítom, mert ő is reggeltől-estig a focinak él.
Mindehhez Ferencz Rezső hozzáfűzi, annak idején egy fiatal, ügyes játékosra azt mondták, hogy tehetség, míg Dominik 23 évesen már szupersztár, és láthatóan még fejlődni fog. – A lényeg, hogy ne sérüljön meg, amihez óriási szerencse is kell – veti közbe Paszi.
Szigeti Csaba megjegyzi, Szoboszlai szépen fel van építve; amikor eljut egy szintre, mindig egy fokkal feljebb lép. Ráadásul hihetetlenül alázatos; mert itthon általában egy tehetséget körberajonganak, elkényelmesedik, majd idővel elindul a lejtőn. – De olyat még magyar pályán nem látott – folytatja –, amit most Szoboszlai művelt: kapura lő, majd jön az ellentámadás, és szerel a saját ötösén belül.
Azt követően a csabai vencsellői Szoboszlaira esik a szó. – Volt Vencsellőn egy 20 éves túlsúlyos gyerek, akit egyszer csak kinézett magának a Csaba – meséli Paszi –, miközben korábban már hívott a Diósgyőr, a Nyíregyháza, a Debrecen is, de én nem menten, mert jól éreztem magam otthon. Majd amikor a Békéscsaba feljutott az NB I-be, Süle István és Papp Laci eljöttek hozzánk, és elhívtak az Előréhez. Miközben azt sem tudtam, hol van Békéscsaba. Egy hónapot adtam magamnak, és már egy év híján öt évtizede itt lakom.
Miután Csabára került, negyedmagával beköltözött egy Bartók Béla úti egyszobás lakásba – négy király kezdőjátékos lakott együtt: Királyvári Karcsi, Pogács Feri és Paróczai Sanyi és ő. Hozzáteszi, míg ma egy kétszobás lakásba már két focista be sem költözik.
– Óriási szégyen, hogy a Békéscsaba az NB III-ban szerepel – fakad ki. – Jó, nem azt mondom, hogy NB I-esnek kell lenni, de a minimum az, hogy jó másodosztályú meccsekre járjanak az emberek. Hogy ez miért van? Elrontottuk. De most mindenféleképpen fel kell jutnunk.
Ekkor már mindenki kérdez. Többek között Mácsai Sándor a kör elnöke emlékszik, hogy amikor az Előre megnyerte az NB III-at, több százan berohantak a pályára, olyan eufórikus volt. Paszi szerint ma nem lesz ilyen.
Azt követően Rezső elmondja, Szigeti Csaba négy sportkönyv szerzője. Életük számtalan ponton találkozott. A Délkeletnél egyszer Rezső nem tudott kimenni egy kézimeccsre, és Csabát küldte ki. „Mohácsi vész a parketten” címmel írta e-Szigeti veszedelem első kézis cikkét, mivel Mohácsi Árpi vagy száz gólt lőtt azon a meccsen. (Érdekes, első tornászos cikkét – mégpedig az Ónodi Henis írást – beugrósként készítette el – S. T.) 1996-ban közösen készítették el az első megyei sportévkönyvet.
Csaba 2002-ben került a hivatalba, és hamarosan bevette a saját munkaköri leírásába, hogy munkaidőben kutathassa a megye sporttörténetét. Mindez elsőre jól hangzik, miközben a Pásztor könyv is több mint négyszáz oldalas. És mennyi minden van mögötte (jó toll, kapcsolatok, éjszakai gépelés stb.).