– Kérem, foglalja össze néhány mondatban, hogy Mezőhegyes városa, illetve a Mezőhegyesi Ménesbirtok élete hogyan fonódott össze a történelem folyamán?
– Mezőhegyes a térségben, az egész országban, de lehet, hogy talán a világon is egyedülálló. Hiszen a legújabb kori történelmünkben a mezőhegyesi pusztán először egy katonai ménesintézet alakult 1784-ben. Egészen a kiegyezésig civil lakosság, település nem is volt itt. A kiegyezést követően kezdett kialakulni a ménesbirtoki gazdálkodás, és ennek kapcsán egy település. Ez a specialitás ma is azt jelenti, hogy elválaszthatatlan egymástól a település és a ménesbirtok. A ménesbirtok a legnagyobb foglalkoztató, a legnagyobb adófizető, meghatározza a települést. Azt gondolom, hogy ez így is van jól Mezőhegyesen.
– A település mindennapjai összefonódnak a lovakkal.
– Mezőhegyes nagyon sokat köszönhet a lovaknak. A város címerében is szerepel egy ló. Nyilvánvalóan a városnak is van egy arculata. Amikor a történelem és a tevékenységek változtak, nagyon sok feladatot átvett a birtoktól a község, és mostanra a város. Olyan meghatározó épületei vannak Mezőhegyesnek, amelyek egykor a ménesbirtok kapcsán épültek, vagy ménesbirtok részei voltak. Így gyakorlatilag összefügg, de el is különül egymástól a birtok és a város.
– Korábban ön volt a ménesbirtok vezérigazgatója, most pedig a város polgármestere. Milyen tervekkel vette át a település vezetését?
– Kapcsolódik az előző két kérdéshez a mostani helyzet is, hiszen mindenkinek – a ménesbirtoknak, a városnak, az ott lakóknak, sőt azt gondolom, hogy a térség lakosságának is – az az érdeke, hogy a város és a ménesbirtok minél szorosabban tudjon együttműködni. Én személy szerint most is segítem a ménesbirtok munkáját. Azt gondolom, nagy lehetőség a városnak és a birtoknak is, hogy olyan ember vezeti a települést, aki belülről ismeri a birtokot. Így sokkal nagyobb mértékben, nagyobb hatásfokkal lehet ezt a szinergiát, ezt az együttműködést kihasználni a birtok, az itt élők és a térség érdekében.
– Gyula-Battonya-Mezőhegyes vonatkozásában egy összekötő útszakasz felújítása történik meg, illetve az Orosháza-Tótkomlós-Mezőhegyes összekötő út fejlesztése is napirenden van. Ezek miért jelentősek?
– Az úthálózat meghatározza a térség életét, az ott lakó emberek életminőségét. De ugyanúgy a gazdaságot, a kereskedelmet, a mindennapi életünket is. Nagyobb mértékben emelném ki az M43-as út és a Mezőhegyest összekötő út felújítását. Ez egyébként a Magyar Közút projektje, amelyben a ménesbirtok kormánybiztosának nagy szerepe van. Hiszen nagyon fontos a birtok gazdasága szempontjából, hogy a megközelíthetőség minél biztonságosabb, jobb legyen. Ha az agráriumra koncentrálunk, akkor a ménesbirtok sikeres működése ki kell, hogy sugározzon az egész magyar agráriumra. Tehát amiről beszélünk a város, a ménesbirtok együttműködése, az ehhez kapcsolódó beruházások messze túlmutatnak a város és a ménesbirtok határain.
– Az a kerékpárút is túlmutat Mezőhegyes határain, amit Csanádpalota felé menő útszakasz mellett építenek. Erről a beruházásról mit lehet tudni?
– Ezen a nyomvonalon tulajdonképpen Csanádpalota, Pitvaros, Mezőhegyes települések között fog elindulni reményeink szerint még ebben az évben egy kerékpárút építése. Ez megint csak az itt lakókat érinti, elsősorban a munkahelyek biztonságos megközelítését. A települések között is vannak munkavállalók, akik átjárnak dolgozni, és a kerékpárút-építés a ménesbirtok egyes telephelyéig is eljut. Tehát a településen élő lakosság számára is biztonságos, kulturált kerékpárral történő megközelítést eredményez, de van turisztikai jelentősége is. Ezen a kerékpárúton a települést, a térséget be lehet járni, és Mezőhegyes külterületi nevezetességei is megközelíthetővé válnak.
– Milyen további jelentős beruházások vannak még Mezőhegyesen?
– Több TOP-os pályázat keretében zajlanak beruházásaink, illetve vannak folyamatban közbeszerzési eljárások. Ha visszafelé haladok, akkor például a Zöld város kialakítása című pályázatról kaptunk pozitív elbírálást. Ez arról szól, hogy Mezőhegyes központját tudjuk egy kicsit barátságosabbá, zöldebbé tenni kulturált közösségi terek kialakításával. Nagyon fontos az alapzónázási központ infrastruktúra bővítése is. Ez az egykori ménesbirtok főépítészének a villája volt, ma az önkormányzat tulajdonában van, a gyermek- és szociális ellátást biztosító apparátusnak ad helyet. Ez egy olyan emblematikus épülete lehet Mezőhegyesnek, mint a parancsnoki épület, vagy a Centrál. De eddig nem volt olyan állapotban, hogy ezt prezentálni tudjuk a látogatóknak. Ezen kívül van agrárlogisztikai fejlesztés, ami egy terménytároló szintén műemléki helyi védettség alatt álló épületnek a felújításával valósul meg. Egy KEHOP-os pályázatot is elnyert a város még ezelőtt 5 évvel, és úgy tűnik, hogy most fog befejeződni egy szennyvíztisztító telep felújítása is. Ez 680 millió forintba került.
– Amit említett, abból is kiderül, hogy gyakorlatilag sok műemlék jellegű épület van Mezőhegyesen, amelyeket vagy felújítottak már, vagy kezdődik a renoválásuk. Ez mennyire nehezíti meg azt, hogy fejlesszék is ezeket az épületeket?
– Mindenféleképpen nagy lehetőség az az épített örökség, amivel bírunk Mezőhegyesen, Magyarországon egyedülálló az az örökség, amit kezelünk. Nem egyszerű a felújítás műszaki megvalósítása, és nem olcsó a kivitelezés. Sok esetben az is fejtörést okoz, hogy milyen megfelelő funkcióval tudjuk ellátni azokat az épületeket, amelyeknek az eredeti funkciója már nem aktuális. De azt gondolom, hogy ebben nagyon jól összehangoljuk a munkát a ménesbirtok és a város között, de pályázatokban a megyei közgyűléssel is konzorciumi partnerségben vagyunk. Tehát ezek a szereplők mind összehangolják a munkájukat, egymást segítik. A feladatokat megbeszélve tudunk egy olyan eredményt elérni, ami Mezőhegyesnek, a birtoknak és a térségnek óriási lehetőséget jelent.
– Említette azt is, hogy a zöldfelületeket is fejlesztik. Ebben milyen lehetőséget látnak például turisztikai szempontból?
– Azt szoktuk mondani, hogy Mezőhegyesen körülbelül ugyanakkora a zöld terület, mint Szegeden. Ezt nem kell elmagyarázni, hogy Szeged, és Mezőhegyes között mekkora lakosságszámban a különbség. Az épített örökség mellett a természeti környezete is különleges Mezőhegyesnek, és ez a külterületre is igaz, hiszen ott olyan erdőterületek vannak, ami egyébként nem jellemző a mi térségünkre. Ez is a lovakhoz kapcsolódik, ugyanis az erdőket korábban azért telepítették, hogy a méneseket a pusztán megóvják a széltől, a napsütéstől, a rovaroktól. Itt mindennek megvan a maga története, a végeredmény pedig az, hogy egy kicsit más Mezőhegyes, mint a környező települések. A zöld területekből kifolyólag, az erdőkből kifolyólag, az épített örökségből kifolyólag, és azáltal, hogy nagyon sok épület ma is az eredeti funkciójával működik, hiszen az istállókban most is lovak állnak. Ez a fő turisztikai húzóereje Mezőhegyesnek, másrészt pedig horgásztó, és egyéb olyan sok apró látnivaló, érdekesség, ami jó időtöltést nyújt az idelátogatóknak.
– Mezőhegyesről azt is lehet tudni, hogy majorokból áll a külterület. Ezek nem feltétlenül eredeti funkciójukban működnek. Mit tudhatunk ezekről?
– Ez szintén nagyon érdekes része Mezőhegyes történelmének. Az érdekessége mellett egy olyan probléma, aminek a megoldása egyáltalán nem könnyű. A katonai intézményben az egyes állattartó telepeket, erdőket, parcellákat számozták, nem névvel látták el. Ebből adódnak az egyes majorok számai. Itt olyan gazdálkodást alakítottak ki – főleg a kiegyezést követően –, ahol egy-egy telephelyen valamilyen gazdasági tevékenységet végeztek, és az ott dolgozó emberek ott is laktak. Így alakultak ki ezek a pici települések, amelyek olyanok, mint egy picike falu, ezeket hívjuk majornak. Sajnos a legtöbb majorból már a gazdasági tevékenység elveszett. Ott maradt valamiféle épített örökség, ami általában rossz állapotban van. Ez nagyon nagy probléma: hogyan tudjuk ugyanúgy kiszolgálni a sokkal szerényebb körülmények között élő majori lakosságot, mint a belterületen élőket. Vannak olyan majorok, ahol magángazdálkodók alakítottak ki gazdasági tevékenységet, és vannak olyan majorok, ahol már sem a ménesbirtok, sem a város, sem magángazdálkodó nem végez tevékenységet, de ott élnek az emberek. Ez nagy kihívást jelent a városnak. Összességében ez a speciális településszerkezet és gazdasági jellemző, ami a majorokból adódik, ez megint külön érdekessége a településnek.
– Térjünk vissza a lovakhoz, és a lovas-turizmushoz. Mezőhegyesen a veszélyhelyzet megszűnése után már el is kezdődtek a lovas programok. Hogyan tudják idevonzani a vendégeket egy-egy ilyen rendezvénnyel?
– A fogathajtó versennyel kapcsolatban sokkal jobb volt a helyzet, hiszen mind a versenyzők, mind a közönség nagyon ki volt már éhezve erre. Az első jelentős fogathajtó verseny Magyarországon a rendkívüli jogrend után Mezőhegyesen volt. Örvendeteses sokan voltak a versenyzők és népes volt a közönség is. Amikor a verseny kiírása elkészült, akkor még nem volt egyértelmű, hogy a kormányzati intézkedés szerint zárt-, vagy nyíltkapus versenyt lehet rendezni. A díjugratásban egy kicsit más volt a helyzet, mert addigra már az ország különböző pontján több versenyt is rendeztek, így ott nem volt olyan nagy a részvétel. De mindenképpen két nagyon jó versenyt szerveztünk az elmúlt hetekben, ráadásul nagyon jól szerepelt a mezőhegyesi négyesfogat. Mezőhegyes fogathajtásnak egyébként a Forma1-e a négyesfogat-hajtás. Néhány évvel ezelőtt ültünk át a kettesfogatról a négyesfogatra. Olyan szintű fogatot láthatunk most Mezőhegyesen, amely reményeink szerint további eredményeket fog hozni. Adottak a feltételek, bízunk benne, hogy sikeres évek, évtizedek következnek Mezőhegyesen.
