– Mi motivált arra, hogy ezt a két nyelvet válaszd, és hogy a választott pályád is ezekhez kötődjön?
– A gyulai Dürer Albert Általános Iskola után Békéscsabán, az Andrássy Gyula Gimnáziumban tanultam. A gimnáziumban már nagyon tág volt az érdeklődési köröm. Humán beállítottságú vagyok, kezdetben az irodalom és a történelem érdekelt a leginkább, de foglalkoztatott a nyelvtanulás is. Eleinte még csak az lebegett a szemem előtt, hogy kell a nyelvvizsga, és hogy jó, ha az ember meg tud szólalni több nyelven is. Aztán ahogy teltek az évek, rájöttem, milyen izgalmas dolog eredeti nyelven megismerni más kultúrákat, és több nyelven is tájékozódni. Rengeteg olyan könyv van, ami magyarra nincs is lefordítva, de eredetiben olvashattam. Az angol-francia szak vonzott, amikor továbbtanultam, és úgy tűnik, valóban nagyon jó választás volt. Pedagógusnak készülök, szeretnék tanár lenni, viszont emellett a nyelvek más lehetőségeket is megnyitnak előttem.
– Júliusban Franciaországban töltöttél két hetet egy pályázat révén. Honnan szereztél tudomást erről a lehetőségről?
– Egy viszonylag új pályázatról van szó, amelyet második alkalommal írt ki pedagógusoknak és egyetemi hallgató pedagógusjelölteknek a budapesti Francia Intézet. Ez lényegében egy nyitott óraterv-készítő verseny volt, amelyre pécsi, szegedi és budapesti egyetemekről is voltak jelentkezők. A tanáraimtól szereztem tudomást a versenyről, amelyen már tavaly is indultam. Akkor harmadik helyezett lettem, viszont csak az első kettő mehetett a pályázat révén Franciaországba kéthetes képzésre. Idén sikerült a második helyet megszereznem, így idén már én is kijutottam. Szegeden viszonylag kevesen vagyunk ezen a szakon, Budapesten jóval többen – nagyon örülök, hogy most kicsit Szegedet, kicsit Békés megyét is képviselhettem Franciaországban, Vichyben.
Vichy madártávlatból (fotó: Jean-Louis Zimmermann, commons.wikimedia.org)
– Milyen szakmai programokon vettél részt?
– Mindenki négy modult választhatott, emellett voltak konferenciák és szabadprogramok is. Az általam választott első modul a szóbeli készségek fejlesztéséről szólt, a második abban segített, hogyan lehet felhasználni a francia dalokat a nyelvtanításban. Bevallom, eddig nem túl sok francia dalt és előadót ismertem, de itt kedvet kaptam ahhoz, hogy ezen a téren is bővítsem a repertoárt. Volt kurzusom a mai francia társadalomról is, amelyben a területi érdekességek, a vallás, a női egyenjogúság kérdése éppúgy a témák között szerepelt, mint a mai francia fiatalok szlengje. A negyedik modulom a francia film volt, ahol pedig azt tapasztalhattam meg, hogyan segíthetnek a filmek a nyelvtanításban.
A Cavilam Intézet (fotó: facebook.com/cavilamofficiel)
– A tanuláson túl mire volt még elegendő ez a két hét?
– Vichyben mindig zajlik az élet, hozzá vannak szokva, hogy a Cavilam Intézet miatt rengeteg itt a cserediák, tele van külföldiekkel a város – erre is rendezkedtek be. Sok étterem, kávézó, programok sora várja az odaérkezőket. Egy évvel ezelőtt az Unesco a világörökség részének nyilvánította a várost, amelynek az évfordulóját éppen akkor ünnepelték egy programsorozattal, amikor kint voltunk. Ezen túlmenően maga az intézet is programfüzettel készült, amelyben feltüntették az ingyenes és a fizetős rendezvényeket, ráadásul egy idegenvezetővel körbevezettek bennünket a városban. Magyarországról négyen mentünk, három franciatanár, diákként pedig én. Voltunk közösen Lyonban egy szervezett kiránduláson, én elmentem egy kisebb kastélyba is (Château d'Aulteribe), de voltunk például táncos esten, és francia péksütemények kóstolóján is.
Gellén Anna: Mindenütt a nemzetközi kultúra vett körül, az összetartozást erősítette bennünk ez a két hét
– Mely országokból érkeztek a képzés résztvevői?
– Voltak például tunéziaiak, spanyolok, mexikóiak, brazilok, angolaiak, egyiptomiak, írek, belgák, de még hosszan lehetne sorolni. Rendeztek nemzetközi esteket, egy alkalommal a fellépők a kurzus résztvevői voltak, jellemzően olyan országokból, ahonnan nagyobb létszámú csoportok érkeztek. Színes kavalkád kerekedett, táncoltak, zenéltek, énekeltek, és mindenki nagyon jól érezte magát. Máskor főzéssel, ételkóstolóval egybekötött program volt. Nagyon jó volt minden! Mondhatni testvéries, meghitt hangulatban zajlott a képzés és erre erősítettek rá a programok is. Bár Franciaország közepén voltunk, mindenütt a nemzetközi kultúra vett körül, az összetartozást erősítette bennünk ez a két hét.
"Örülök, hogy kicsit Szegedet, kicsit Békés megyét is képviselhettem Vichyben"
– Hogyan tovább – most már ezekkel a tapasztalatokkal is a tarsolyodban?
– Ha befejezem az egyetemet, mindenképpen tanítani szeretnék. Ki szeretném próbálni magam pedagógusként, szeretném továbbadni azt, amit megtanultam. Mivel a Francia Intézetnek vannak egyéb külföldi pályázatai is, foglalkoztat, hogy esetleg a későbbiekben próbálnék ösztöndíjjal fél vagy egy évre kimenni, hogy még jobban elmélyítsem a tudásomat. Nem tudom, mit hoz még a jövő, de jó érzés, hogy vannak ilyen lehetőségek.
Galéria
