– Jelenleg hol dolgozol?
– A köröstarcsai művelődési házban vagyok alkalmazásban, ergo Lipcsei Zoltán polgármester a munkaadóm; színházi produkciókban viszont meg-megfordulok. Nagyon szeretem ezt a hivatást, mert nekem való és úgy érzem, az emberek is szeretnek. Ráadásul Seregi Zoltán (a Jókai színház igazgatója) is azt mondta, hogy mindig segíteni fog és senkit nem küld el, illetve aki menni akar, azt nem tartja vissza.
– Nem mész vissza a Jókaiba?
– Ott van a portrém a színház aulájában.
– 12 éve létezik egy gyönyörű Cserháti ested. Találkoztál még vele?
– Sajnos nem. De nem is kötelességem őt megmintázni; amit mondott, csinált és üzent, az csak a szűrőmön keresztül reprodukálom.
– Mikor találkoztál a munkásságával?
– A gyerekkoromban, a nyolcvanas évek elején, de akkor még nem tetszett. A faitalkori hangja emlékeztet időnként az enyémre, de szerintem nekem nem kell senkire hasonlítani.
– Az a műsor nagyon erős.
– Szeretem, ahogy Pozsgai Zsolt megírta számomra az előadást és ahogy Pap Janó rám adta a jelmezt.
– A végén mindenki elsírta magát.
– Sírjanak is.
– Amúgy a helyeden vagy?
– Nagyon sokat teszek érte. Most ebben a zaklatott, manipulált időszakban nagyon nehéz.
– Van barátod?
– Már négy éve! Aki abszolút tisztában van azzal, hogy az én életem mi mindennel jár. Noha ez nem az ő világa, viszont nagyon szereti azt, amit csinálok, abszolút jól kezeli.
– Fent hagytunk egy magas labdát: mikor láthatunk a Jókai színházban?
– Most a vírus miatt keszekusza ez az időszak. Úgy tudom, szeptember 4-től tervezik az elmaradt bemutatókat, de abból sem mindent. Tehát, ha minden igaz, ősszel ismét láthat a közönség.
