Békéscsabának is gondot okoz a lakosság fogyása, hiába várja haza fiataljait, egyre többen hagyják el végleg szülővárosukat a jobb élet reményében. De valóban jobb lesz messze a családtól, az otthontól? Máshol tényleg zöldebb a fű, színesebbek a virágok és minden utcán szembe jön a munka?
Ha te hiszel benne, akkor biztosan elindulsz, belevágsz, kipróbálod. Tanulsz, megismered az új barátaid, az új otthonod, bár a haza, az ahová igazán hazamész a viharsarok marad. Majd munkát találsz és dolgozol, dolgozol. Telnek a napok, a hónapok, az évek, már egy évtized is eltelt és kezd egy gondolat utat törni benned. Hiába minden látszólag jó dolog, valami mégis hiányzik. És egyszer csak azt veszed észre, hogy a virágok valahogy szürkébbek, a levegő egyre nehezebb. A barátok veled rohannak, és csak löknek előre, nincs megállás, nincs idő, hogy körbe nézz akár csak egy pillanatra is.
Aztán egy reggel eszedbe jut gyerekkorod, a Körös-part a hálásan hápogó kacsákkal, az őszinte mosolyok az Andrássy úton, a csabai utcák, melyek minden méterét emlékek töltik meg. Szinte érzed, ahogy arcodba csap a szél, miközben ifjonti hévvel hajtod a pedált a bicikliden, és ott akkor igazán szabad vagy.
Majd hirtelen egy gépies női hang töri meg a múlt képeit: a következő megálló…
Te felállsz, rámosolyogsz az előtted álló arctalan tömegre, amely értetlenül és unottan néz vissza rád, és ekkor már biztosan tudod, haza kell menned, az otthonod nem itt van.
Vágvölgyi Nóra
