Ősvigasztalás: Tamási Áron imái Béres László templomában

Aki látta a Bernarda Alba házát 2015 januárjában a Békéscsabai Jókai Színházban, sejthette, hogy Béres László rendező Tamási Áron színművéből, az Ősvigasztalásból rendkívüli előadást teremt.

Aki átélte Szélyes Imre és Szőke Pál, a két öreg székely alakítását Sütő András Advent a Hargitán című drámájában, Kovács Frigyes Lear királyát, a 2017-18-as évadnyitó premiert már előre bevéshette a felejthetetlen előadások sorába.

Az erdélyi magyar irodalom és színház erőssége mindig is a szó és az összetartozás erejébe vetett hit volt, a hagyomány és az érték tisztelete, a meggyőződés, hogy a művekkel üzenni és vigasztalni lehet, sőt kell. Tamási Áron, a székelység egyik legnagyobb és leghűségesebb írója imádott népétől és szülőföldjétől távol, amerikai emigrációjában vetette papírra „komor és darabos vázlatát” 1924-ben. Az első világháború borzalmai után a reményt, a túlélés esélyét hirdette „a székelység emberi követeként”, „Hunnia fiaként”, „hűséges szolgájaként bomlott századának”. A színháznak nem kisebb feladatot szánt, mint a nemzetnevelést, és a túléléshez konkrét útmutatót is adott: a múlt értékeihez, legnemesebb hagyományainkhoz kell kötődni, az ősi gyökerekhez, kultúrához visszanyúlni, különben elvész, kihal a nemzet. A világban uralkodó zűrzavar, káosz ellen csakis az ember és a természet harmóniája, az erkölcsi rend lehet célravezető. Ezt sugallja az Ősvigasztalás című színműve is.

Niedzielsky Katalin kritikája az Ősvigasztalásról a Békéscsabai Jókai Színház oldalán, ide kattintva olvasható.

 

Megosztás:

Címke: , , ,