Minden évszakban van valami olyan gyönyörűség, olyan meghittség, ami magával ragad. Különösen igaz ez a színpompás, varázslatos őszre.
Ilyenkor reggel belebújhatok egy puha, meleg pulcsiba, ha pedig elmegyek otthonról, kényelmes cipőt húzok, nem gördül folyton egy-egy kavics a papucsomba, szandálomba.
Ilyenkor újraindulnak a csoportok, ahol ismét hódolhatok a kedvenc elfoglaltságaimnak, vagy az akárhányadik ikszen túl is belefoghatok valami teljesen újba.
Ilyenkor nem tikkaszt ki a hőség, a megszokottnál is jobban esik jógázni, sétálni, kint lenni a természetben. Ráadásul ilyenkor ajándék a még melengető napsugár.
Mámorítóan varázslatos színekben pompáznak a fák, a lehulló levelek szőnyegként borítják be a fák tövét – talán ilyenkor lehet megtapasztalni a legtöbb csodát túrázás közben.
Ilyenkor roskadásig telnek zöldségekkel és szebbnél szebb gyümölcsökkel a piacok, bőven van miből válogatni, ha főzni szeretnék a családnak valami igazán finomat.
Hűvösebb őszi estéken pedig jó a kezeimet melengető bögréből inni a teát, vagy még forrón kanalazgatni a sütőtök belsejét. Ilyenkor jó bekuckózni valahova, olvasni, zenét hallgatni, énekelgetni, vagy megnyugvást hozóan odabújni ahhoz, akit szeretek. Ősszel csak úgy létezni is jó…
