A kiállításszervező és közművelődési szakember lételeme a művészeti stílusok, mondanivalók megértése. Sokat dolgozik azon, hogy a különböző vizuális megfogalmazások mások számára is elérhetők és érthetők legyenek. Mitykó György a karentén idején sem hanyagolja a képzőművészetet.
– Mi a legfontosabb a munkádban?
– A művészet mindig érdekelt, ami az élvezeti érték mellett a civilizáció motorja is egyben. Amikor a művészetnek már nincs mondanivalója, a társadalom kérlelhetetlenül hanyatlásnak indul, amelynek végén ez a hiány az élet különböző területein megjelenő válságot, összeomlást okoz. Kiállításszervezőként számos művésszel és életúttal találkozom. Az alkotási folyamat megértése, a művész megismerése mindig izgalmas, ami a jól szervezett kiállítás alapja is egyben. Az értékőrzést és az értékek közvetítését tartom a legfontosabbnak a munkámban.
– Jelen esetben hogyan képzelhető el a kiállításszervezés?
– A home office és az online tárlatok idejét éljük. A virtuális kiállítások világa némiképp más. A kiállításon fizikai értelemben véve nem tud jelen lenni a néző, azonban a kiállítási anyagot digitalizált formában bármikor meg tudja nézni. Ezek a kiállítások jellemzően nem egy bizonyos ideig látogathatóak, hanem tartósan teszik a műveket virtuálisan elérhető közkinccsé az intézmények. A megjelenítés módja a sorba rakott művektől az online sétákig terjedően többféle lehet. Újfent podcast-okat, bármikor letölthető rádió- vagy televízióadás jellegű anyagokat is közvetítenek egyes intézmények. A New York-i Modern Művészetek Múzeuma például egy humoristával készít adásokat a kortárs művészetről.
– Egy korábbi beszélgetésünkben szóba került, hogy mint emberekkel és művészetekkel foglalkozó személy, folyamatosan igényled a közönséget, a visszajelzéseket, reakciókat. Hogyan viseled a karantént, elzárva mindentől?
– Megpróbálom hasznosan tölteni az időt. Virtuálisan kirándulok, olvasok. Rengeteg dolog vár megismerésre. Amíg könyv és internet van, addig könnyebb otthon maradni. A modern technika segítségével, a művészekkel és művészetkedvelőkkel is kapcsolatban lehet maradni, de ez természetesen egész más, mint mondjuk a találkozás egy kiállítámegnyitón. Az internet segítségével korábban is többekkel tartottam kapcsolatot. Egy Cambridge melletti faluban élő barátommal például évek óta nem találkoztunk, mégis majd mindennap beszélünk. Újabban azonban a művészet, a kertészet és a közélet mellett az is téma lett, hogy kapott‐e már lisztet a boltban...
– A kiállításmegnyitókon lehetőség van megfigyelni a látogatók érdeklődését, hozzáállását, a tárlat anyagához való viszonyulását. Az online tárlatokban milyen lehetőséget tapasztalsz?
– Az online tárlatok szélesebb körű közönséghez jutnak el. Ezáltal olyan embereket is meg tudunk szólítani, akik egyébként nem feltétlen szoktak kiállításmegnyitókra járni. Ez mindenképpen egy jó lehetőség, ami már a járványhelyzet kialakulása előtt is létezett, azonban most felértékelődött. Ha az online médiában megjelenik egy cikk egy online tárlatról, akkor az olvasótól már csak egy kattintásnyira van a kiállítás. Még az ajtón se kell kimennünk, hanem otthonról közvetlen művészeti élményt kaphatunk. Egy online kiállítás sikerét a művész, vagy a kiállító intézmény irányába érkező közönségreakció mellett az online térben mért megtekintési számok is mutatják.
– Orvostörténettel is foglalkozol, korábban több előadást tartottál. Ezen a téren készülsz-e valamire mostanában?
– A mérgezés aranykora címmel tartottam volna június elején egy előadást az igazságügyi orvostan történetéről. A jelen helyzet ezt felülírja, azonban más időpontban még lehet, hogy megtartjuk. Jelenleg előtérbe került a fertőzések elleni küzdelem, így Semmelweis Ignác és az aszepszis felfedezése, illetve a Semmelweis tanaira és a nagy tudós érdemeire rávilágító Joseph Lister, akinek pedig az antiszepszist köszönhetjük. Ez most az otthonmaradás és elmélyülés ideje...