A verseny
Anyának, feleségnek lenni már önmagában nagy feladat, de ha valakit elkap az élsport szeretete, akkor annak is áldozni kell. Csak az nem mindegy, hogy ez hogyan is fér bele.
– Gyermekkoromban élsportoló voltam és nyolc év tornászlét alatt beivódott a szervezetembe az, hogy akarjak győzni. A maximalizmus és a versenyzés iránti szeretet mellett azt éreztem, hogy hívogat a színpad. Mára már beláttam, hogy ez az életem – mesélte Kriszti, majd elmondta, hogy a mostani sportágában, a légtornában is ez a célja – ezt eredményei is bizonyítják.
A torna viszont egy hatalmas mezőny volt, számtalan erős és kiváló magyar sportolóval, így akkoriban sokkal nehezebb volt bekerülni a válogatottba.
– Én ugyan tagja voltam a válogatottnak, de mindig voltak nálam jobbak vagy szorgalmasabbak. Én az voltam, akinek szüksége volt az edző jelenlétére, pontosan ezért nyilván könnyebb volt olyannal dolgozni, aki magától is könnyen edzett – fejtette ki.
A siker persze a legtöbb embert megfertőzi, nem volt ez másképp Krisztinél sem, aki, mint fogalmazott „révbe ért” a légtorna világában.
– Ebben a sportban sikereket értem és érek el, éppen ezért maga a lendület és a motiváció is nagyobb. Most úgy érzem, hogy ott vagyok a csúcson, és végre nem én vagyok az, aki tart másoktól, hanem tőlem tartanak a sporttársaim – mesélte mosolyogva.
Kriszti az olaszországi légtorna Európa bajnokságon 2024-ben
Kriszti „hírhedten” máshogy fogja fel az edzéseit, mondhatni megmutatja: ezt így is lehet! Sportolóként az idő maradéktalan kihasználása nem egyedi eset, de sokaknak a légtorna igazából egy átmozgató hobbi, mintsem valódi, kemény munka. Éppen ezért egy a kivételek közül Kriszti, aki, amikor csak lehet, pörög a levegőben.
Ennek meg is lett a gyümölcse. Több hazai versenyen szerzett aranyérmet és különdíjat, ráadásul kiemelkedő pontszámokkal. Ezt követően az olaszországi EB-n Európa-bajnok lett egyéniben és duóban, majd a világbajnokságról is két éremmel tért haza: egy ezüsttel egyéniben és duóban ismét arannyal.
– A versenyidőszakban olyan vagyok, mint egy szemellenzős ló. Csak gyaki-gyaki-gyaki és folyamatos finomhangolások a magasabb pontszámért.
A zóna
– Már a színpadra állás előtt 30-40 perccel teljesen a gyakorlatomra koncentrálok. Ekkor van az, hogy ne szóljon hozzám senki, sőt ne is jöjjön oda senki. Ilyenkor nem létezik a külvilág és ekkor mantrázom, hogy: menni fog, ezért dolgoztam, ezért küzdöttem, és ezért vannak a lemondások. A dobogón pedig átfut rajtam minden gondolat és általában elérzékenyülök. Rendkívüli érzés, mikor külföldön neked, érted szól a himnusz – mesélte.
Eredményvárás: 2024, olaszországi világbajnokság
De milyen is az, ha valaki nem versenyezni megy, nem is igazán a megmérettetésért, hanem kizárólag az aranyéremért?
– Magam felé hatalmas megfelelési kényszerem van, és miután egyre többször álltam a dobogó csúcsán, így átkattantam. Küzdenem kell, addig, hogy ne legyen nálam jobb és én legyek mindig az élvonalban. Emellett úgy érzem, hogy én most, felnőttként értem meg a versenyzésre, mert gyerekként az izgalom miatt nagyon sokszor rontottam. A pozitív mantráimat és a verseny előtti lehiggadást pedig próbálom átadni a versenytársaimnak.
Család
Kriszti viszont előnyt is élvez, ami a sportban nagyon sokat jelent neki.
– Szerencsém van, mert a kislányom és a férjem is nagyon támogat engem, sőt a szüleim is mindig mellettem állnak. Azt mondanám az anyáknak, hogyha sportolni szeretnének, akkor vágjanak bele. Nagyon fontos, hogyha valaki anyuka és van gyereke, családja, attól még nincs kizárólag főzésre és takarításra ítélve. Sőt mindenkinek kijár az énidő és ez mindenre vonatkozik.
Kriszti csak a várandóssága alatt és az azt követő öt hónapban hagyta el a sportot. Azon kívül mind az egyetem alatt és munka mellett is napi szinten sportolt. Kiemelte, számára a sport kell a boldog és egészséges életéhez, a fittséghez és ahhoz, hogy kiegyensúlyozott anya lehessen.
– Igyekszem átadni a kislányomnak a sportkarrieremben megszerzett tudást is. Szerintem sokat hozzáad az anyaságomhoz az, hogy így élem az életem. Remélem, sokat tudok majd neki tanítani életem ezen részéből.
A légtornász édesapja, Trényi Péter is fiatal kora óta sportolt, s teszi ezt ma is, már a hatvanon túl. Kriszti elmondta, hogy mindig volt előtte követendő példa.
– Az életben találni kell egy mozgatórugót, én is csak akkor állok le, ha az élet úgy hozza. Legközelebb pedig ismét igyekszem eredményeket hozni városomnak, Békéscsabának.
Galéria
