A történeti háttérről szólva Liska András ismertette, a XIX. század második felében, nagyjából hasonló időpontban, azonosnak tekinthető mechanizmusok mentén számos közgyűjtemény jött létre a régióban. Egyesületeket alapítottak, magángyűjtemények születtek, melyek aztán közgyűjteményekké alakultak át. Többnyire régészek, illetve a régészet, mint tudomány iránt érdeklődők indították el ezeket a folyamatokat, a régi tárgyak összegyűjtését és persze az első ásatásokat is ők kezdeményezték.
A program szervezői, a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai ennek mentén hívták meg a szakmai fórum résztvevőit. Az eseményen a hazai szaktekintélyeken kívül romániai magyar intézmények munkatársai, valamint ukrán és orosz előadók is részt vettek. A konferencia hivatalos nyelve az angol és a német volt, a teljes programsor ezen a két nyelven zajlott. A legérdekesebb momentumok között említette, hogy számos párhuzamot sikerült felismerni az azonos időszakban alapított közgyűjteményekkel összefüggésben.
Milyen nehézségekkel, küzdelmekkel kellett szembe nézniük ezeknek az intézményeknek – húzta alá, kiemelve: minden városban, megyében sorra alakultak régiségtani és művelődéstörténeti egyesületek. A legtanulságosabb összefüggés a személyes motívum, vagyis, hogy az indulásnál, a bábáskodásnál mindig jelen volt egy olyan, a múlt iránt elhivatott szakember, orvos, tanár, esetleg mérnök, aki érdeklődött a városa, szűkebb vagy tágabb környezete, a nemzet történelme iránt és ebből adódóan elkezdte gyűjteni a régi tárgyakat.
A különleges, izgalmas szakmai élmények között említhető a moszkvai közgyűjteményi szakember előadása is, mert érdekes volt rácsodálkozni arra, hogy 1880 tájékán Oroszországban már olyan elképesztő kiállításokat készítettek, melyek még ma is megállnák a helyüket. Életnagyságú méretben rekonstruáltak mamutot, s olyan formátumú gyártástechnológiával dolgoztak már akkoriban, amit a mai kor szakemberei is nyugodt szívvel alkalmazhatnának.
Kifejezetten érdekes volt a Hunyad megyei múzeum prezentációja, azonban az még inkább, hogy az intézmény munkatársával konzultálva kiderült, valószínűleg megismertük, megtudhattuk a nálunk megtalálható római kori szobor lelőhelyét – tárta fel Liska András. Mint mondta, az is különlegességek közé sorolható, hogy a múzeumunkban lévő gyomai bronzsisak pontos párhuzama is előkerült, ezt a nagykárolyi közgyűjtemény munkatársa mutatta be.
A gyulai Erkel Ferenc Múzeum az ország harmadik legrégebbi vidéki múzeuma, gyakorlatilag egyidős a nyíregyházi Jósa András Múzeummal. A Kincsek őrzője – 150 éves gyulai Erkel Ferenc Múzeum címet viselő kiállítás az Almásy-kastély időszaki kiállítóterében tekinthető meg!
Forrás: Erdei-Kovács Zsolt/Erkel Ferenc Nonprofit Kft.
