Az első rész az európai zsidóság történetét foglalta össze az ezredfordulótól a 19-20. századik. A második etap a zsidóság németországi helyzetére koncentrált 1944-45-ig, egészen a holokausztig. A hétfői előadás pedig a magyarországi zsidóság történetét tekintette át.
– A magyar zsidóság történetének három szakasza van – mondta Komáromi István. – Az első a 18. századig tart, amikor még Magyarországon nagy tömegben nincsenek zsidók, attól függetlenül a magyar történelemben fontos szerepet játszanak. Akkor viszont még nem asszimilódnak; Nagy Lajos királyunk 1360-ban ki is űzi őket, mert nem hajlandók megkeresztelkedni. Miután hiányoznak a pénzügyi igazgatásból, pár év múlva visszaengedi őket, de ezzel a viszonyt sikerül neki tartósan elrontani. A három részre szakadt országban ez odavezetett, hogy a zsidók a királyi Magyarországon érezték a legrosszabbul magukat, és a török hódoltságban a legjobban, mert a törökök védelmet nyújtottak nekik.
Galéria
Hozzátette, a második szakasz a 18. századra datálható, amikor tömegesen vándoroltak be. Először nyugatról, Cseh- és Morvaország területéről, majd az 1770-es évek környékén, amikor Galícia a monarchiához kerül, akkor már keletről is érkeznek. Emiatt Északkelet-Magyarországon voltak többen, majd a városokban is megjelentek és abszolút számban Budapesten telepedtek le. Ez a folyamat odavezet, hogy megindul a magyar társadalomba való beolvadás, az asszimiláció. Ezt magyar állam is elismeri: 1867-ben emancipálja őket, sőt 1895-ben a zsidó vallást is beemeli az ún. bevett vallások, a katolikus, evangélikus, református, görögkeleti és az unitárius közé. Ez volt a hazai zsidóság fénykora. A neológ zsidók Budapesten be akarnak illeszkedni magyarrá válnak, magyarul beszélnek, a társadalom többsége ekkor még befogadó.
– Az 1914-20. közötti korszak, az első világháború, a Károlyi-kormány, a fehérterror, Trianon időszaka már sokkal sötétebb – folytatta. – Onnantól kezdődik a harmadik szakasz, amely az antiszemitizmus térhódítását jelenti. A zsidógyűlölet a 30-es évektől egyre gyorsabb és radikálisabb lesz, és a 1938-tól zsidótörvényekhez vezet. A német megszállást követően pedig a magyar holokauszthoz. Mindez az jelenti, hogy a magyarországi zsidóság többségét vagy elpusztítjuk, vagy a németekkel pusztíttatjuk, illetve a jelentős tömegük a negatív tapasztalatok nyomán kivándorol. Egy részük nyugatra, részben Palesztinába, valamint a megalakuló Izrael államba. A hatvanas években Izrael lakosságának körülbelül egyhatoda még beszélt magyarul, mert zömmel Magyarországról mentek és a gyereküket még megtanították magyarra.
A zsidóságot a Horthy-rendszer a baloldallal azonosította, miközben a dualizmus vége felé több zsidót is találunk a kormányban. Tisza István kormányában több miniszter is zsidó származású, de ott voltak a radikális ellenzékben, a szociáldemokraták között, a kommunisták és az anarchisták köz is. Ahogy Komáromi István fogalmazott, Tisza István körében is megannyi zsidó volt, és aki le akarta lőni, az is zsidó volt. A zsidóság a politika spektrumában mindenhol ott volt; nincs egységes zsidó társadalom, ennek ellenére 1944-ben egységesen lettek elpusztítva.
