Ha túzokfuttató verseny nem is, de túzok, és minden, ami a madárról szól, volt. Nem kell persze túzokpörköltre sem gondolni. Egy olyan fokozottan védett madárnak szenteltek egy egész fesztivált a Dévaványa melletti Réhelyi Látogatóközpontban, amely amellett, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park címerállata, hazánk hivatalos madara is - és féltve őrzött természeti kincse.
Madármegfigyelés, botanikai túra, madárgyűrűzési-, és ragadozómadár-védelmi bemutató – ezek a programok is fogadták azokat, akik kilátogattak május 7-én a Körös-Maros Nemzetipark Igazgatósághoz tartozó Réhelyi Láogatóközpontba az I. Túzokfesztiválra. A túzok Európa legnagyobb szárazföldi madara, a magyar természetvédelem szimbóluma. Fokozottan védett, évszázadok óta fogyatkozó faj. Az európai egyedszámot 15 ezerre becsülik, hazánkban több mint 1300 példány él. Ennek mintegy 42 százaléka a Körös-Maros Nemzeti Park területén, ami nagyjából 500-550 egyedet jelent. Például ezért is szerveztek fesztivált a túzokoknak.
– A nemzeti parkok feladata nem csak az, hogy megőrizzék a természeti értékeket, hanem az is, hogy megmutassuk azokat a nagyközönségnek. A túzok a nemzeti parkunk címermadara, és Dévaványa térségében nagy jelentősséggel bír, erre próbáltunk egy olyan rendezvényt építeni, amely a társadalom érdeklődésére is számot tart – mondta el kérdésünkre Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója.
Így mentenek egy fajt Békés megye északi csücskében
Nem csak a Réhelyi Látogatóközpont, de a nemzeti park Túzokvédelmi Állomása is Dévaványa és Ecsegfalva között fekszik, ahol Közép-Európában is egyedülálló módón folyik a fajmentés, már 1978 óta. Ide érkeznek azok a túzoktojások, amelyeket már végérvényesen elhagyott a tojó, s amelyeket a mezőgazdasági munkákkor találtak meg. A madarak ugyanis előszeretettel költenek őszi gabonafélék, lucerna, herefélék, vagy repce közt. Az állomás szigorúan védett, a látogatók elől elzárt terület (mivel a túzokok kifejezetten érzékeny madarak), ám a fesztiválon a nemzeti park munkatársai kivételt tettek, és megmutatták, hogyan mentik a fajt.
– Az ország minden területéről ide hozzák az elhagyott tojásokat a természetvédelmi őrök, illetve a túzokvédelmi szakemberek. A tojások inkubátorokba kerülnek, majd miután kikeltek, 6-8 hetes korig neveljük őket. Ezután történik a repatriációjuk, azaz itt tanítjuk meg őket a szabad életre, és vadítjuk el őket. A túzok nagyon összetett faj, nagyon érzékeny mind a nevelésre, mind a keltetésre – árulta el Czifrák Gábor természedvédelmi területfelügyelő.
A túzokok a tavaszi dürgés után elvonulnak, hogy két, legfeljebb három tojást rakjanak, majd ősszel csapatokba verődnek. Ha az időjárás is ideális, az év nagy részét hazánkban töltik, éppen ezért megóvásuk kiemelt feladat.
Érdekesség egyébként, hogy a vadon élő túzok annyira stresszes, hogy akár méterekről hallani lehet a szívverését. Rossz stressztűrő képességét az is bizonyítja, hogy ha egyszer elzavarják költőhelyéről, csak ritkán tér vissza - ezért is fordulhat elő az, hogy sok az elhagyott tojás. A Túzokvédelmi Állomásra évente körülbelül 30 tojást visznek, ezek nagyjából 80 százalékából tudnak csibéket keltetni, 3 inkubátor segítségével. Ilyen módszerrel egyébként más védett fajokat is képesek menteni, keltettek már többek között parlagi sas fiókákat is. A kihalás veszélye az évszázadokon át tartó vadászat és a rossz reprodukciós képessége miatt is áll fenn.
