A Magyar Festészet Napja alkalmából rendezett tárlat a Ritmus címet kapta. Kónya Kincső, a társaság elnöke elmondta, hogy az idei kiállításon tizenhét művész harminc alkotása látható. A cím nem valamiféle szigorú tematikát takar, amelynek jegyében mindenkinek ugyanazt kellene megfestenie, csak más színű tubusból.
Sokkal inkább a társaság sokszínűségét szerették volna megmutatni. A képek mérete, a színek ereje, a formák változatossága, sőt még a vásznak és keretek különbözősége is sajátos lüktetést ad a falaknak. Az ember végignéz a kiállításon, és egyszer csak azon kapja magát, hogy a szeme már ütemre jár.
Persze nem kell hozzá metronómot hozni otthonról.
Csuba Anita Emília kislányával – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Csuba Anita művésztanár munkáiban a ritmus különösen fontos szerepet kap. Szereti a játékot, a kísérletezést, és azt, amikor az ember még maga sem tudja egészen pontosan, mi lesz a végeredmény. A kiállításon bemutatott két kompozíciója a szövés világából indul ki, ám a szálak ezúttal nem textilen vagy ruhán találkoznak, hanem fa felületén.
– A szövés ritmusa, a szálak kapcsolódása, a színek ereje mind-mind ott dolgozik a képeken. Csakhogy a fa nem úgy viselkedik, mint a textil, és a festék sem mindig azt csinálja, amit az ember előre eltervezett. A felület gyorsan beszívta a festéket, így menet közben kellett megtalálnom a megfelelő anyagokat – mesélte.
Diópác, különféle pácok és anilinfesték is került a munkába. Utóbbi erőteljes színei azért kellettek, hogy a kompozíciók a kiállítótérben is kellő energiával szólaljanak meg. Véleménye szerint a ritmus a saját életében is jelen van: a tánc, a mozgás és a sport gyerekkora óta elkíséri. Nem feltétlenül versenyszerűen, hanem úgy, ahogyan az ember levegőt vesz, vagy ahogyan reggel megpróbál időben elindulni otthonról.
A mozgás és a lendület a művészetében is visszaköszön. Aki pedig tanárként ismeri, azt sem lepi meg, hogy a lelkesedése nem mindig kényelmes, nyugodt andante tempóban közlekedik.
Fazekas Attila Mészáros Sándor képeit elemzi – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Fazekas Attila művésztanár, aki bő két évtizede tagja a Békéstáji Művészeti Társaságnak, másfelől közelít a témához. Nála a ritmus az ismétlődésből születik. Egy vízszintes vagy függőleges elem újra megjelenik, egy szín visszatér, de már kissé másként, egyszer erőteljesebben, másszor visszafogottabban.
– A kép így egyszerre ismétel és változik – fűzte hozzá. A ritmus pedig nem mindig kiabálja magáról, hogy ő bizony ritmus. Lehet, hogy nem is ez a mű címe, mégis ott van benne, mint valami csendes visszhang.
Továbbá arról is beszélt, hogy a társaság művészei óhatatlanul hatnak egymásra. Egy-egy megoldás, fogás vagy szemlélet idővel átszivároghat egyik alkotótól a másikig. Különösen egy olyan társaságban, ahol hosszú évek óta dolgoznak egymás mellett. Ő maga Gubis Mihály művészetét emelte ki, amelynek őszintesége nagy hatással volt rá, mint ahogy Gnandt János munkáit is nagyra tartja.
A Ritmus című kiállítás tehát nem azt akarja bizonyítani, hogy minden festmény mögött ott lapul egy láthatatlan zenekar. Inkább azt mutatja meg, hogy az ismétlődés, a változás, a mozdulat és a színek találkozása önmagában is képes rendet, feszültséget és harmóniát teremteni.
Galéria
***
A Békéstáji Művészeti Társaság tárlatát dr. Cs. Tóth János művészeti író nyitotta meg a Csabagyöngye Kulturális Központban.
A kiállításon Barabás Ferenc, Batke László, Csuba Anita, Fazekas Attila, Gnandt János, Görgényi Éva, Görgényi Tamás, Lonovics László, Megyeri-Horváth Gábor, Mészáros Sándor, Murányi Teréz, Sallai Lajos, Szabó Gábor, Szereday Ilona, Szeverényi Mihály, Ungváriné Spiegel Julianna és Várkonyi János alkotásai láthatók.
Aki kíváncsi rá, hogyan lesz a színekből, formákból és különböző művészi gondolkodásmódokból közös lüktetés, 2027. január 15-ig megnézheti a tárlatot a Csabagyöngye Kulturális Központ nyitvatartási idejében.
A muzsika ugyan nem feltétlenül szól majd a falak között, de a ritmust azért érdemes keresni. Legfeljebb nem a lábunkkal, hanem a szemünkkel.
