Sztereotípia-döntögetés Lukács József torna mesteredző, testnevelőtanárral.
– Saját példámból kiindulva, gyermekünk heti 5-6 edzésre jár (plusz a meccsek). Ebből kifolyólag, amikor ideje engedi, naphosszat gépezhet. Nem egyszer megunja, és olyankor le „kell” menni vele focizni. Szerintem ma sokkal többen járnak különböző sportkörökbe, mint 40 éve. Ráadásul így be van osztva a gyerekek órarendje.
– Arról sem szabad elfeledkezni, hogy jó néhány éve létezik az iskolákban a mindennapos testnevelés. Ezáltal az életkori sajátosságnak tekinthető mozgásvágyat az iskola jobban leköti, mint bármikor.
Szentgyörgyi Albert már 1930-ban Szegeden, egy nagyhatású beszédében az ország vezetői előtt kijelentette, hogy a testnevelés olyan, mint az étkezés, mindennap szükség van rá.
– Ezek szerint jó 80 év kellett ahhoz, hogy ezt bevezessék.
– Azonfelül számtalan felmérés igazolja, ha a testnevelés órai mozgás által kikapcsolódnak, akkor a következő órán sokkal jobban tudnak koncentrálni.
– Noha én azt látom, mint régen: vagy ügyesek, vagy kockák. Bár akkor még nem kockáknak hívták a kockákat.
– Az kétségtelen, hogy ez a számítógépes őrület nagyon időigényes elfoglaltság. A gépezés a gyerekek mozgásvágyát csak pszichésen és nem fizikailag köti le. Nem beszélve arról, hogy a grund-feeling lecsengőben van, az azonban kétségtelen, ahogy mondtad, lényegesen többen járnak sportegyesületekbe.
Továbbá elmeséli, néhány éve megfordult egy finnországi általános iskolában, ahol még mindig csak két testnevelés óra van egy héten. Ellenben a szülők a gyerekekkel szinte minden délután síelnek vagy sífutnak, nyáron pedig botokkal futnak.
