„Anya!”
Hárman szólítjuk így a ház úrnőjét, a nőt, aki nem utolsósorban a feleségem. De mi az, hogy „nem utolsósorban”!? A napokban gondolkodtunk azon, hogyan is hívtuk egymást a gyerekek érkezése előtt. A keresznevünkön szinte soha. Voltak becenevek? Olyasfélék, hogy muki, mókus, meg béb? Mintha. De kicsivel több mint négy éve már biztosan (és végérvényesen) Apa és Anya álnéven tengetjük hétköznapjainkat.
Egy előadásomon, rettentő humorosan, úgy konferáltam fel magam magam, hogy „két gyermekemmel egy feleséget nevelek.” A tücsökciripelést a novemberi hűvös ellenére is lehetett hallani, és ez nem feltétlen a nehezen felengedő publikum számlájára írandó. Mert feleséget nevelni nem lehet. Ahogyan férjet sem. Legfeljebb a férfi/nő szülei nevelhetik gyermeküket olyan szellemben, hogy jó szájízzel, várakozással készüljenek erre az életkapcsolatra. (Ezt pedig leginkább saját példájukkal tehetik, és amikor valami láthatóan jól működik, többnyire szavakra sincs szükség.)
Na de akkor vissza: „Anyaaa!” Kakilni kell!” – ezt nyilván nem én jelentem be a feleségemnek, bár voltak már szoros szituációk...
„Anyaaa, csinálsz kávét?” – ezt mondhatják a fiúk is, igaz, ők a macikávéra gondolnak. Koffeinre egyébiránt a reggeli arcon pörgés/parkour/díjbirkózás közben nem nagyon van szükségük.
„Anya, én úgy szeretlek!” – zsákbamacska ezúttal sincs, mindhárman szoktuk mondani. Tegyük hozzá, hogy ezt a fiúk a minap vásárolt pillecukorhoz jutás nem titkolt szándékával teszik.
És hogy velem mi van?
Tegnap este ültünk egymás mellett a fotelben. És egyszer csak arra gondoltam, hogy jé, én tényleg szeretem a feleségem. Szeretem mint anyát, de leginkább úgy szeretem, mint feleséget. Szoktuk mondani egymásnak, hogy külön-külön mindketten kivételes balfékek vagyunk (enyhe understatement), de talán együtt kiteszünk egy nagyjából épkézláb embert.
„Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” – mondja Jézus Krisztus Máté evangéliumában. Ketten egyek. Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy az ember egészen addig félember, míg társára nem talál. Magamról nyilatkozhatom csupán: ez így van. Nagydarab, de lényegében félember maradtam volna egész életemben, ha...
Szóval, mikor azt mondom, „Anya!”, az leginkább a gyerekek miatt alakult így.
De a telefonban úgy van elmentve, hogy Feleség.
És ez eltéveszhetetlen.
