A sáskafajok leginkább a forróbb klímájú, aszályosabb alföldi területeken – mint Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye – okoznak kiterjedt problémát. A Munkácsy Mihály Múzeum természettudományos muzeológusa révén két marokkói sáskát vizsgálhattunk meg közelebbről.
– Egy bevándorló fajról beszélünk, amely a mediterrán térségben őshonos. Hozzánk mondhatni beszivárgott, szaporodásuknak a száraz, aszályos időjárás rendkívüli módon kedvez. Mozgékonyak, jól repülnek, így könnyen átterjedhetnek más térségekre, tehát nem feltétlenül import kereskedelmi cikkekkel érkeztek meg Magyarországra sem – ismertette Váncsa Klára.
A Nébih külön engedélyt adott ki a gazdák részére olyan szerek használatára, amellyel visszaszorítható a populáció. Ezen rovarölők használata azonban Váncsa Klára szerint kertvárosi területeken más fajok védelme miatt is kevésbé indokolt.
Váncsa Klára természettudományos muzeológus
– Ha nem muszáj, ne használjunk rovarölő szereket, hiszen mindazon fajokat is kiirthatják, amelyek védettek, hasznosak. Ilyen például az imádkozó sáska is, amely nevével ellentétben nem a sáskák közé tartozik. A sáska, a szöcske és a tücsök az egyenesszárnyúakhoz tartozik, az imádkozó sáska, más néven az ájtatos manó, a fogólábúakhoz. Róla azt is érdemes tudni, hogy a poloskát előszeretettel fogyasztja – tette hozzá a szakember.
A „jófiú” – imádkozó sáska a zöldben (Fotó: Bere Mátyás/behir.hu)
Bár a sáskafajok esetében világszerte visszatérő probléma egy-egy nagyobb szaporulat néhány évenkénti visszatérése, az alapvető probléma továbbra is az a klíma, amelyben – már sajnos Magyarországon is – rendkívül otthonosan érzik magukat.
