A vetítés előtt Kiss Jánossal, a klub egyik generátorával beszélgettem; miközben a háttérben Goffry – Finis Nihil (ex Nihil) gitárosa hangolt. (Ő volt a backin’.)
Egy csudálatos diákpolitikai összefogás előzményeként született meg a legendás 48-as Club. Többek között 1989 őszén, az Erkel gimi két rivális diákigazgató-jelöltje – Ökrös Gergő és Kiss Jani – demokratikus csörtéjét követően, majd’ egy évtizedes fúzió alakult ki köztük.
Az első nagy gurításuk a december a 22-ei fordított nap programjainak a lebonyolítása volt (épp aznap dőlt meg a Romániában a Ceaușescu-rezsim) – amikor a diákigazgató (Jani) és a riválisából helyettessé előléptetett (Gergő) a felnőtteket megszégyenítő egyetértésben a nyakukba vették a sulit. (Gergő második lett, pedig a kampánya alatt még azt is belengette hódolóinak, hogy „Lesz Szilánkok koncert, ha Geri nyer!”. Nem nyert, de a csabai banda mégis játszhatott a fullos tornateremben.)
Tulajdonképpen akkor alakult – ha még nem is papírozták le, csak okosban tolták – a Show Mix GMK. Attól fogva a társaság (ők ketten és Kamarás Géza, plusz egy csomó jó haver) számos kisebb-nagyobb, de főleg nagyobb gyulai történést valósított meg. Többek között 1990 tavaszán a volt MSZMP-pártházban egy felejthetetlen négyeskoncertet.
Majdan mindere rátromfolva, a nyáron, a felújított várszínház kőfalai közé (szerényen) egy Szuperkoncertet vittek be – 600 fizető nézővel. (Lábjegyzet: a szupermurin csak a környékbeli csapatok léptek fel: T-Boy, Évszázad, La Fontaine, Szilánkok – ma egy amatőr koncertre a családtagokon kívül max. a villanyfelkapcsoló Bandi bácsi megy el.)
Közben a Show Mix lelőhetetlen volt. ’91-ben, 19-re alsót húztak, illetve felkötötték az alsójukat és megszervezték a soron következő Erkel Diák Ünnepeket, azaz a világhírű EDÜ-t. A dolog pikantériája, hogy a körülöttük lévő szakemberek csak legyintettek, hogy „mi a csudát akarnak ezek a gyerekek a régi rendszer csökevényével?”. Pusztán annyit, hogy a sajátjukat jobban összekalapálták, mint a korábbi szervezők a megelőző néhányat.
Az EDÜ egyik fontos helyszíne a Béke sugárút és a 48-as utca metszéspontján található kismozi volt, ahol a rockzenekarok vetélkedője zajlott. A megmérettetés zsűri elnöke történestesen maga Hevesi Tamás volt.
– Valójában Hevó Tomi tette fel a kardinális kérdést – mondja Kiss Jani –, hogy „miért nem csináltok egy klubot?”. Ugyanis a friss nyugat-európai tapasztalata szerint a furcsa világítású, öreg bútorzatú, újságpapírral kitapétázott falú helyiségek kombója kvázi egy dögös, romkocsmaként funkcionál.
És egy jó hónap múlva – még mindig 1991-ben járunk –, június 7-én, az utánozhatatlan Aquarell zenekar hangversenyével megnyílt egy 48-as Club. A többszobás alterintézményben a nyáron zömmel a helyi csapatok csörömpöltek, az ősszel azonban már egyre messzebbről érkeztek az egyelőre még országosan is ismeretlen arcok – mint például (valami) Kispál és a Borz vagy a Tankcsapda.
– 1992 elején – folytatja –, tulajdonosváltás miatt egy évre bezártunk. Pontosabban akkor azt hittük, hogy soha nem nyitunk ki újra. Ebből kifolyólag az Abigél-Kispál-Nihil-PG Csoport négyesfogattal, március 6-án egy frenetikus búcsúbulit szerveztünk.
A hely, a mai biztonsági előírásoknak megfelelően körülbelül kétszáz főt bírt volna el, ám akkor ötször annyian tisztelték meg a szeánszt. Janiék egészen pontosan 1014 belépőt adtak el (plusz a zenekarok és a slepp). Egy kicsit el is szabadult a pokol: a népek benyomták az akkor még rögzítetlen pultot a falba, a pincéreknek pedig fel kellett ugraniuk rá, hogy védjék saját testi épségüket. Az emberek ezzel az óriási létszámmal demonstrálták, hogy mennyire fontos számukra a hely.
Szerencsére 1993. február 26-án, Waszlavik „Gazember, Petőfi, Velorex, Sámán, UlmannMónika, Bőgatya, Szabadcsapat” László grosszójával nyitotta meg újra a kapuit a 48-as. Akkor már két gyulai vállalkozó is az elképzelés mögé lépett. Többek között nekik köszönhetően az enteriőr jó néhány fronton megszépült: a vizesblokkok, az előtér, a pult stb.
– Bármilyen koncert volt hétvégén – fűzi hozzá –, háromszázan mindig eljöttek. És bizony mindenki fellépett, aki akkoriban számított a hazai rockpalettán: Cseh Tamás, Deák Bill, Edda, Hobo… a Kispál tizenkétszer, a Tankcsapda nyolcszor zúzott.
A közel hatéves működésük alatt vagy 1000 programot bonyolítottak le (voltak kiállítások, filmklub, társasjáték stb.). Majdan 1997 augusztusában, az egyre szaporodó playback-huszárok trónbitorlásával végleg lakat került a 48-as portájára. Az utolsó mohikán mulatság az Európa Kiadó nevéhez köthető.
– Az volt a vicc, hogy az egészet totál amatőrben toltuk… Mivel nem értettünk az üzlethez, így szinte semmit sem kaszáltunk. Ami viszont szép volt, hogy a 48-as egy nagy befogadó közösségként pulzált. Egyetlen egy szóval lehet jellemezni: szabadság.
Azt követően Kiss Jani két évtizedet a fővárosi kultúrszcénában lubickolt, majd két éve visszaköltözött Gyulára, és ő lett a Kultúr Café 48 szervezője.
***
– Tavaly Varga Zoli kollégámmal készítettünk egy interjút Kiss Janival – meséli Bimbó Lajos, a Gyulai Hírlap munkatársa, illetve a Viharsarki Rock and Roll ötletgazdája, rendezője. – A beszélgetés során Jani csak úgy mellékesen említette meg, egyébként kereken 30 éve nyílt meg a 48-as. Majd otthon dobott egyet az agyam, hogy ebből tök jó dolgot lehetne csinálni!
A mozi alapkoncepciója, hogy Jani és Zoli – néha Gergő és Zoli – beszélgetnek egymással a hogyantokról és a mikéntekről. A közbeszúrt zenekari idézeteket, fekete-fehér fotókat, az autentikus audiális és az olykor tökre csíkos VHS bejátszásokat helyi arcok – Kukár Pisti képzőművész, Szilágyi Tamás társadalomkutató, Sándor László zenész, Szabó Károly szociológus, Gyarmathy Zsolt zenész, Hevesi Imre és Tamás (foglalkozásuk: Hevesi Imre és Tamás) és Simon „Simi” Gábor zenész, autodidakta polihisztor színesítette.
Az már csak hab a marcipános csokigolyón, hogy Leskovics „Lecsó” Gábor, a Pál Utcai Fiúkból, és Beck Zoli, a 30Y-s anekdotázik. Főleg azért bájos a megoldás, mert az utóbbi fej soha nem is járt a helyen… miközben Pécsett nagyon sok jót hallott Lovasiéktól a 48-asról.
Volt egy álma… hogy egyszer majd ott játszik ő is.
(Február 19-én Zoliék koncertjével folytatódtak a koncertek a Kultúr Café 48 programsorozatában.)
