– Ahogy az egész magyar mezőgazdaság, úgy a halgazdaságok is megszenvedték a víz hiányát, sőt talán még jobban, mint más ágazatok szereplői – mondta Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Ma-Hal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.
A halmozottan hátrányos helyzet miatt Lévai várakozásai szerint – pontos adatok egyelőre nincsenek – 30-40 százalékkal alacsonyabb lesz az idei haltermelés a békeévekben szokásos 15 ezer tonna körülinél, amely durván harmadarányban oszlik meg az export, a hazai fogyasztás és a horgásztavak utánpótlása között.
A Ma-Hal a hazai fogyasztást és az utóbbi években megnövekedett létszámú – mára körülbelül 800 ezer fős – horgásztársadalom kiszolgálását prioritásként kezeli. Ezért már tavaly is azt kérték tagjaiktól, hogy csak a meglévő szerződéseik erejéig exportáljanak, egyébként pedig addig ne szállítsanak külföldre, amíg a belső halellátást nem elégítették ki százszázalékosan. Mint mondta, továbbra is fontosnak tarják, hogy hetente legalább egyszer mindenki egyen halat, mégpedig édesvízit, mert az sokkal tisztább, mint a tengervizekből származó halak. Ezt a törekvést az elmúlt néhány évben a Halra magyar! és a HalPéntek című kampányaikkal is megtámogatták.
Most – bár a pontytermés egész Európában jóval alacsonyabb a szokásosnál, a lengyel, cseh és román kereskedők sorban állnak a magyar halért – bőségesen van áru a hazai piacon, az árak azonban 50-60 százalékkal magasabbak, mint egy évvel korábban. Lévai Ferenc szerint az árak emelkedésének üteme nem tér el az élelmiszer-gazdaságban jellemzőtől, és az oka is hasonló, vagyis a megemelkedett takarmány-, energia-, szállítási és munkabérköltségek, illetve a forint gyengülése.
Az Aranyponty például 1900–2200 forint között adja az élő ponty kilóját, szeletben 3500–3600, filézve 3800–4200 az ár, míg az afrikai harcsafilé 4500–5000, az élő szürkeharcsa 3800, a nyúzott 5900, a filé pedig 7900 forint. Lévai Ferenc szerint termelőként nem a teljes árréssel számolnak, előfordulhat, hogy a kiskereskedelmi láncokban ezeknél némileg magasabb árakkal is találkozhatnak a vásárlók. A karácsonyi halak két területről érkeznek a fogyasztókhoz. A tógazdaságokból jellemzően a ponty, a kárász, az amur, a busa, és a szürke harcsa egy része kerül a forgalmazókhoz. Az intenzív telepekről feldolgozott formában kerül a piacra az afrikai harcsa, a süllő, a csíkos sügér, a kecsege és a szürke harcsa fennmaradó része.
– Megfigyelhető, hogy a haltermelés tolódik át a biztonságosabb, de költségigényesebb, meleg vizes, 22–26 Celsius-fokos intenzív telepek felé – utalt a hazai halgazdálkodás szerkezetváltására a szóvivő. Alapvető különbség a két rendszer között, hogy a tógazdaságokban a halak csak mintegy hat hónapig táplálkoznak és fejlődnek, míg az intenzív akvakultúrákban egész évben.
A tógazdaságok már második évben szenvednek nagyon súlyos aszálytól. Ez a halgazdálkodóknak inkább a Dunántúlon okozott nagyobb károkat, nem úgy, mint a növénytermesztésben, ott ugyanis a keleti országrészben pusztított nagyobb mértékben az aszály. Katasztrofális év van a tógazdaságok háta mögöttIdén katasztrofális körülmények között gazdálkodtak a haltermelők, de a magyar piacot karácsonykor is képesek lesznek ellátni.
A Dunántúlon idén már teljes tógazdaságok és csatornarendszerek száradtak ki. Ezek karbantartása elmaradt, ezt nagyon fontos lenne pótolni, illetve a víztározás megoldása lenne kiemelt feladat. A halastavak évente 300 millió köbméter vizet tárolnak, amelynek 25-30 százaléka az altalaj vízszintjét növeli, 25 százalék pedig elpárolog, és ezzel javítja a mikroklímát, egyben csökkenti az aszályt. Ha sikerülne a halastavakat és a meglévő csatornarendszereket felújítani, 100 millió köbméterrel több vizet lehetne évente „megfogni”, ami az aszály elleni küzdelemben is érzékelhető eredményt hozna, emellett pedig természetvédelmi jelentősége is lenne, hiszen a védett állatfajok 70 százaléka vízhez kötött.
Forrás: Agrokép
