Az eseményen Nagy Ferenc alpolgármester köszöntötte a térség lakóit, kifejezve tiszteletét a hímző, varró kézműves hölgyek felé. Hajnal Edit, a Csabagyöngye Kulturális Központ igazgatóhelyettese megnyitó beszédében megemlítette, hogy nagy szeretettel tér vissza mindig az intézménybe, ahol több alkalommal nyitott már meg kiállítást. Kiemelte, hogy a szakkör tagjai rendkívül fontos munkát végeznek azzal, hogy más generációk világát mentik meg és teszik maradandóvá.
Pető Ibolya, a Jaminai Közösségi Ház telephelyvezetője megosztotta stábunkkal, hogy a szakkör kéthetente szombat délután tartja foglalkozásait az intézményben. Hangsúlyozta, hogy az alkotó csoport nemcsak aktív, de összetartó közösség is. Mint mondta, a hímzésen, varráson kívül felkérésre ajándéktárgyakat is készítenek például az orosházi üveggyár számára.
– A csorvási Hudák család által megalkotott "ország ruhájára" a szakkör tagjai készítik el a 64 vármegye címerét gobelin varrással. Székelyföldre is vissza járnak, a Csernátoni Burrogtató stabil résztvevői, ahol játszóházat vezetnek. A közös kirándulásokon felül egymást is rendszeresen látogatják. Mint minden jaminiai alkotókör, így a Békéscsabai Népi Díszítőművész Szakkör is kiemelten fontos számunkra. Itt lehetőség nyílik arra, hogy a kreatív közösségek, helyi művészek megmutassák, mit csinálnak, mire jutnak, mivel foglalkoznak – fogalmazott.
A tíz főből álló szakkör vezetője elmondta, hogy a kiállításon a ládafiában lapuló, textil örökségeiket dolgozták fel új, használati tárgyakká.
– Néhány éve keresztapám felesége áthívott hozzájuk. Közölte, hogy kiselejtezett néhány anyagot, fonalat, textillel telt zsákot, és felajánlotta nekem. Megnéztem ezek tartalmát, semmit sem tudtam kidobni, hiszen az az elvem, hogy textilfélét nem dobzunk ki. Csak pár hónap múlva néztem meg, mit hoztam el keresztapáméktól, és rájöttem, hogy igazi kincsekre leltem. Keresztapám felesége elhunyt azóta, de itt hagyott valami olyat, amit kötelességemnek éreztem megőrizni, továbbgondolni az utókornak, meglepni vele lányát, unokáját. Két kis gyermekkori hímzését rejtette az egyik zsák 1956-ból, amiből egy neszesszer és egy frissentartó kenyérzsák készült. Innen jött az ötlet, hogy nagyanyáink örökségét érdemes újragondolni, a mai korban is használható tárgyakat alkotni belőlük. Szakköröseimnek is tetszett a felvetésem, mindenki felkutatta a ládafiát, és összegyűjtöttük mindazt az örökséget, amit annak idején elődeink használtak, hordtak – mondta el Baráth Éva.
A tárlat anyagát Bencsik Jánosné Klári, Czigléczki Jánosné Gabi, Horváth Mihályné Icus, Járvás Istvánné Marika, Kisdiné Dr. Aradszki Ildikó, Kovács Zoltánné Erzsike, Molnár Györgyné Erzsike, Pribojszki Pálné Kati, Wolf Mihályné Marika, Zahorán Andrásné Zsófi és Baráth Éva gondolta újra és alkotta meg.
A kiállítás megnyitón közreműködött Szombati Luca, a Bartók Béla Zeneiskola népi ének szakos növendéke.
Galéria
