Ezen a nyáron már júliusban lehetett virágzó töveket találni, augusztus közepére pedig gyakorlatilag befejeződött a virágzás. Ez a csaknem embermagasságúra megnövő, szúrós növény a Kárpát-medence bennszülött faja. Mai országhatárainkon belül rendkívül ritka, az Erdélyi-medencében azonban még sokfelé nagy állományai élnek.
Tipikus legelői gyom, a jószágok messzire elkerülik, ugyanis nagyon kemény, szúrós tüskék találhatók rajta. A többi aszatfajtól eltérően szára nem tüskés, a levéllemezek végén azonban annál komolyabb fegyverzettel rendelkezik. Ha a legelő jószág a tüskét durvábban megérinti, akkor bele is törhet a bőrébe és napokig fájdalmas duzzanatot képezhet.
Jelenleg ismert állományai a Tiszántúlon találhatók, Debrecenből, Pocsaj környékéről vannak adatok, de a Kis-Sárrét számít a faj legjelentősebb előfordulási helyének. Mezőgyán és Zsadány határában a leggyakoribb, de előfordul Biharugrán, és Körösnagyharsány határában is. Néhol nagyobb sűrűségben, telepekben látható, de elszórtan többfelé megtalálható.
Nevével ellentétben virágai nagyon tetszetősek, és a rovarok, főleg a pillangók előszeretettel látogatják. Tüskétlen száráról és sárga végű, fésűs fészekpikkelyeiről könnyen beazonosíthatjuk, de impozáns mérete már messziről is árulkodó jel.
Forrás: kmnp.hu / Fotó: berek.hu
