Nagy Imre halálának 58., újratemetésének 27. évfordulóján a Nagy Imre Társaság Békés Megyei Szervezete tartott megemlékezést a mártír miniszterelnök békéscsabai szobránál csütörtökön délelőtt.
A Nagy Imre téren dr. Vad Tamás, a BSZC Kós tagiskolájának történelem- és jogtanára emlékezett a mártír miniszterelnökre. Elmondta, hogy Nagy Imre az első világháborúban katonaként harcolt, az orosz fogságban kommunista lett. Somogyi parasztcsalád gyermekeként a második világháború után belügyminiszterként illetve földművelésügyi miniszterként dolgozott. Felettesei félreállították, viszont a forradalmárok 1956-ban őt választották vezetőjüknek. A nép mellé állt, nem mondott le miniszterelnöki tisztségéről akkor sem, amikor már tudta, hogy kivégezhetik.
Dr. Vad Tamás idézett a Snagovi jegyzetből, amelyben Nagy Imre kifejtette a forradalommal kapcsolatos gondolatait. Kádár János kormányáról például így írt: „Van-e a szolgalelkűségnek alávalóbb megnyilvánulása, mint az októberi események ellenforradalommá alacsonyítása, a magyar nép legnemesebb törekvéseinek bemocskolása?... A mainál szolgalelkűbb vezetése még aligha volt az országnak és a pártnak. A magyar nemzeti érdekeket éppúgy nem képviselik, mint hazaáruló elődjeik, akiknek nyomdokain haladnak, és méltó utódaiknak bizonyultak… A magyar nemzeti tragédia Rákosival indult el, és Kádárral teljesedett be.”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlások során, koncepciós perben ítélték halálra Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót.
– Koncepciós per folyt Nagy Imre ellen. A Kádár rezsim gondosan ügyelt arra, hogy a forradalmárokat köztörvényes bűncselekmények címén ítéljék el. Ezzel a nyugatnak szerették volna azt mutatni, hogy itt jogállam működik. De pontosan tudjuk, hogy ez csak kirakatper volt és látszat – fogalmazott dr. Vad Tamás, hozzátéve, hogy mindnyájunknak példa lehet ma is Nagy Imre helytállása, kiállása a nép mellett, az elvei mellett.
Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án végezték ki. A Kozma utcai börtön udvarán földelték el őket, hantjukat lomokkal takarták, később, 1961-ben pedig az Új Köztemető 301-es parcellájába temették, méltatlan módon, hamis névvel. Ez a gazzal benőtt parcella volt a megtorlás áldozatainak nyugvóhelye. A rendszerváltozás kiemelt eseménye volt, amiko Nagy Imrét, halálának évfordulóján, 1989. június 16-án a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában újratemették, majd 1989. július 6-án jogilag is rehabilitálták.
Dr. Vad Tamás idézett Orbán Viktornak az újratemetésen mondott beszédéből is: „Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.”
Békéscsabán, a Nagy Imre téren a megemlékezés a Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjainak és a Kemény Gitárklub tagjainak műsorával, majd koszorúzással és mécses-gyújtással zárult.
