Munkácsy Mihály a millenniumi ünnepségek idején, Budapesten megbetegedett. Az Ecce homo bemutatója és a kiállítás bontása után egy hónappal, 1896 júliusában Baden-Badenbe utazott, még reménykedve a gyógyulásban. Állapota azonban nem javult. A festő számára új intézetet kellett választani, ekkor szállították át a Köln melletti Endenichbe. Nehéz évek jöttek…
1900. május 1-jén, Endenichben hunyt el Munkácsy Mihály. Holttestét 1900. május 5-én szállították Bonnból Budapestre. Búcsúját, ahogyan életét is, látványos külsőségek jellemezték, ám a gyász, amivel az ország búcsúzott híres fiától, őszinte volt.
A Vasárnapi Újság Munkácsy halála címmel részletesen beszámolt olvasóinak a történtekről: „Néhány perczczel tizenegy óra előtt kiosztották a festők, szobrászok és művésznövendékek közt a fáklyákat; levették az ólompecsétet a vasúti kocsiról s a temetkezési egyesület emberei vállukra emelték a koporsót. A közönség födetlen fővel, mozdulatlanul nézte a megható jelenetet. Kétlovas, egyszerű zárt halottas kocsiba tették a koporsót. A fáklyák kigyúltak s megindult az éjféli menet. Az özvegy egy pillanatra kocsiba ült, de ismét kiszállt. »Gyalog megyek a koporsó után«, szólt s ott lépdelt a fáklyák fénye közt. A késő éjjeli időben pedig az utczák két oldalán sorba állt a sötét, fekete tömeg… Elérkeznek a műcsarnok elé. A nehéz koporsót a kör-alakú terembe viszik. A babér átható szaga árasztja el a levegőt, melybe a tavasz virágainak édes illata is belevegyül.”
A rokonok, a kormánytagok, az egyház képviselői, a művészek és a festőt rajongva szerető közönség búcsúztatta, majd a Kerepesi temetőbe kísérte a koporsót.
A festő iránt érzett mély tisztelettől vezérelve, Békéscsabán elsőként, már a Mester halála után tíz nappal, 1900. május 11-én utcát neveztek el Munkácsy Mihályról. Ez a belvárosi utca ma is a festő nevét viseli. 1901. május 2-án, Munkácsy halálának első évfordulóján pedig emléktáblát avattak Munkácsy tiszteletére, egykori mestere, Lang György asztalos házának falán. Az ünnepségen Munkácsy özvegye is jelen volt.o
