Békéscsabára érkezett a Magyar Természettudományi Múzeum nagyszabású, Rejtélyek, sorsok, múmiák című vándorkiállítása. A tárlat – kiegészülve a váci Tragor Ignác Múzeum anyagával – a világviszonylatban is egyedülálló váci leletegyüttes feltárásának történetéről, a megtalált személyek életéről és a múmiák természettudományos módszerekkel való vizsgálatának eredményeiről mesél a látogatóközönségnek.
Az egész világon ritkaságszámba menő esemény volt, amikor a váci Fehérek templomának 1994-es felújítása közben a munkások megtalálták a templomtorony alatt lévő kriptát, melyről az utókor megfeledkezett. A kripta, a padlótól a mennyezetig, zsúfolásig tele volt egymás tetejére halmozott, gazdagon díszített koporsókkal. Amikor felnyitották ezeket, meghökkenve látták, hogy a legtöbb koporsóban nem csontok, hanem természetes úton mumifikálódott holttestek voltak.
– Európában és a világon egyedülálló módon 263 mumifikálódott testet fedezték fel. Ez Európában a második legnagyobb kripta-múmiakollekció, az első 3500 múmiával Palermóban, Szicíliában található. A világon körülbelül a 7-8. helyen vagyunk a múmiakollekció nagyság tekintetében – mondta a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának kurátora.
A nem mindennapi leletegyüttes feltárását a Váci Püspökség engedélyével a Tragor Ignác Múzeum munkatársai végezték. A feltárás során több mint 300 személy földi maradványait találták meg, melyek a Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek, és nagyjából 1800 tárgy került a váci múzeumba.
– A múmiák kutatása az elmúlt 30 évben folyamatos volt, eddig főképpen a TBC kutatásra koncentrált. Ez azt jelenti, hogy arra voltunk kíváncsiak, hogy ugyan a kollekció 60 százaléka tuberkulózissal fertőzött, de azt is néztük, hogy milyen TBC-törzsek és milyen elváltozások keletkeztek az egyénekben a betegség hatására. Nagy meglepetésre sokan együtt tudtak élni a betegséggel csonttani tünetek nélkül, akár hosszabb, akár rövidebb ideig. Voltak olyan egyének, akiknél súlyos elváltozást okozott és akár teljes csontelváltozás hatására púpósak lettek az illetők –fogalmazott Szvák Enikő.
A váciak 1731 és 1841 között használták temetkezésre a kriptát. Több egyházi személy, kereskedő, lovassági ezredes, nemesi testőrségi főtiszt és számos polgári tisztségviselő mumifikálódott testét találták meg, jelenleg 166 egyént sikerült azonosítani a koporsókra festett nevek és évszámok segítségével. A kriptában kialakult barlangokéhoz hasonlatos klíma lehetővé tette, hogy a testek ilyen jó állapotban megőrződjenek, továbbá a fenyőfából készült, faforgáccsal bélelt koporsók is elősegítették a kiszáradást. A páratlan leletegyüttes rengeteg információval szolgál a 18–19. századi Vácon élő, különböző életkorú polgári személyek mindennapjairól.
– A kiállítást korhatárossá tesszük, hiszen ennek befogadása nem könnyű. A gyerekeknek mindenképpen szülői felügyelettel javasoljuk, illetve nem ajánjuk a fiatalabb korosztálynak, mindenkinek a saját belátására bízzuk. Az elmúlás néprajza igazolta, hogy a csabai, illetve a magyar közönség vevő az ilyen témára. Több visszajelzést is kaptunk, hogy a helyiek már kíváncsian várják az új tárlatot – hangsúlyozta a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója.
A kiemelt időszaki kiállítás emléket állít az egykori váci polgároknak, ugyanakkor bemutatja, hogy mennyire értékesek ezek a múmiák a tudomány és az utókor számára. A tárlatot 2023. május 12. és október 29. között a Munkácsy Mihály Múzeum két kiállítótermében – a Zsilinszky Mihály Teremben és Kolozsváry-Tevan Teremben – tekinthetik meg az érdeklődők.
– Még készül a kiállításhoz egy katalógus is, amellyel ez a vándortárlat eddig nem rendelkezett. Az Arcanum Hotel a tárlat főtámogatója, köszönjük nekik a segítséget – zárta Bácsmegi Gábor.
Galéria
