Hamarosan kezdődik a IV. Fiatal Fogatlovak Világbajnoksága Mezőhegyesen. A nagy megmérettetés előtt a nagy elődöket, honi fogatsportunk jeles személyiségeit is idézi fel a házigazda ménesbirtok tangazdaság.
A sikeres magyar hajtósport világraszóló eredményei a folyamatosságra, a nagy elődök sokszor ösztönös tudására, tapasztalataira épülnek. A
Fellendülő honi fogathajtósport élvonalába a gyöngyösi, a jászberényi méntelep és a mezőhegyesi, a szilvásváradi ménesek hajtói kerültek. A második világháború utáni legnagyobb versenyen Aachenben 1960-ban indultak először magyar négyesfogatok.
Ekkor bontakozott ki a legrangosabb versenyeket nyerő gyöngyösi Kádár László őstehetsége. Mestere volt a lónak, a szerszámozásnak. Visszafogottan, csendesen, egyenletes tempóban, elegánsan hajtott. Mesélik, hogy egyszer fogadásból harminc métert tolatott négyesfogattal, egy nyomon! Aki látott már fogatversenyt, tudja, hogy milyen nagy technikai tudást jelez ez a bravúr!
Kádár Lászlót Abonyi Imre, a másik hajtózseni követte (kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok). Ő más egyéniségű, stílusú hajtó volt. Erős alkatával, mély hangjával nagy lendülettel, látványosan hajtott. Tökéletesen uralta a négy lovat. Sok bravúrját emlegetik.
A hazai fogathajtó sport kezdeti lépéseit és fejlődését alapvetően meghatározta, hogy ők ketten összetalálkoztak a lóval. E korszaknak kiemelkedő személyisége a mezőhegyesi Szentmihályi Ferenc, akiről a fogatszakma és a szakirodalom méltatlanul elfelejtkezett.
- Egyetlen munkahelyén, Mezőhegyesen lovász, lótenyésztő szakmunkás. A szerény háttérember szárkezelésére, bátor, stílusos hajtásaira hamar felfigyeltek.
- Az 1960-as években négyes-, ötös nónius- és gidrán fogataival rangos hazai versenyeken, köztük az Országos Mezőgazdasági Kiállítások parádés főszereplője.
- Hegyes, goromba, garázda fekete nóniuszai fogalomnak számítottak és kezei alatt védett, történelmi lófajtánk, lótenyésztésünk jóhírét erősítették.
- Magyar bajnok és Derby-győztes.
- Sokszoros válogatott kerettag.
- Nyugat-Európa több országában versenyzett. 1964-ben, a világ egyik legnagyobb lovasversenyén, Aachenben nemzetközi versenyt nyert. A hamburgi Derbyn egyéni- és csapatgyőztes. Stílusos hajtását, lovainak szerszámozását, a fogat stílusát külön díjazzák.
- 1972-ben, az első négyesfogathajtó világbajnokságon, Münsterben (Svájc), 18 fogat között a 8. helyre hajt.
Kádár és Abonyi hajtóművészetét első négyesfogathajtó világbajnokunk, Fülöp Sándor (négyszeres világ- és Európa-bajnok), majd az öt világ- és hét Európa-bajnokságot nyerő Bárdos György követte.
A maiak közül a kilencszeres világbajnok, Lázár Zoltán ötvözte Kádár és Abonyi hajtótudását. A világon egyedül neki sikerült hét kettesfogathajtó világbajnoki címe mellé kettőt a négyesek között is nyerni.
Amikor Pettkó-Szandtner Tibor a fogatbravúrjairól egyedülállóan híres bábolnai ménesparancsnok és az őt követő világhírű hajtók sora a nemzetközi porondra lépett – a magyar fogathajtó világhírű fogalommá lett.
A nemzetközi versenyek tapasztalatai, a hajstílusok alapján Lassolay német lovaskapitány a rangos „Sankt Georg” szaklapban az angol és a magyar hajtót egy találó hasonlattal jellemezte. Az angol hajtó olyan, mint egy tehetséges zongorista. Az előre megírt „kotta szerint” pontosan hajtja végre versenyfeladatait. A magyar hajtót a virtuóz prímáshoz hasonlították, aki a sokszor váratlan versenyhelyzetekben képes akár rögtönözni is. Bravúros megoldásokkal mindig megtalálja a váratlan „hangot”. A magyar hajtóstílust az igen sok érzés, a szárak egyéni ügyességű vezetése, a véletlen körülmények közötti uralom jellemzi – vélekedik a lovaskapitány.
A világ élvonalában járó magyar hajtókra a virtuozitás, a bravúr változatlanul jellemző. Ám ma már a fogatsport is a rengeteg tudatos, szakszerű idomító munkára épül. Az istenadta tehetség, a vele született érzés, a temperamentum változatlanul a magyar hajtó sajátja. A zseniális képesség, a magyar bravúr, a félelmet nem ismerő bátorság azonban ma már nem elég. A tehetség és a rengeteg önként vállalt céltudatos, szervezett munka együtt hozza meg a sikert.
Kiválóságaink egymástól merőben eltérő körülmények között hajtottak. A versenyszabály, a ló, a kocsi műszaki felszereltsége, a pálya, az anyagi háttér, a fogathajtást övező környezet – hogy csak néhányat említsek a fontosak közül – nem hasonlíthatók össze.
Ami viszont közös jellemzőjük: tehetség, motiváció, alázat, vagányság, fifika, ravaszság, nyitottság, kíváncsiság, siker- és kudarctűrő-képesség, önfegyelem, rengeteg munka és persze szerencse
Forrás: Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.
-400x225.webp)
