Kevés a pék Békés megyében, pedig lenne rá kereslet, lenne felvevőpiaca. Négy éve nem indult ilyen képzés, de most a Békéscsabai Szakképzési Centrum elindította, és úgy tűnik, hogy nem kis sikerrel. A 7.Tv Aktuális című műsorában Mucsi Balázzsal, az intézmény főigazgatójával beszélgetett erről Horváth Szabolcs műsorvezető.
– Hányan jelentkeztek erre a szakmára? Mit mutatnak az adatok, mennyire hiányszakma a pékeké, és mennyire lehet betölteni ezeket az állásokat a jövőben?
– A klasszikus értelemben vett hiányszakmákat a Békés Megyei Fejlesztés és Képzési Bizottság határozza meg, tőlük tudjuk, hogy mely szakmákat indíthatjuk hiányszakmaként. A pék még nem volt ily módon hiányszakma, de ha azt nézzük, hogy beregisztráltan 3000 pék hiányzik Magyarországról, akkor azt gondolom, kimondhatjuk, hogy ez hiányszakma. A megyét járva, és itt, Békéscsabán is a legnagyobb péküzem igazgatójával tárgyalva azt mondhatom, hogy tucatjával tudnák felvenni a szakképzett pékeket, tehát hiányszakmáról, hiányképzésről beszélünk. Tavaly láttuk, hogy négy éve már nincsen Békéscsabán pékképzés. Egyébként korábban is Szabadkígyóson volt ilyen, de ott leépült ez a terület, és úgy gondoltuk, hogy az a presszió, amely gazdasági részéről jön, az is szükségessé teszi a képzést, ami egyébként nem a kereskedelmi és iparkamarához, hanem az agrárkamarához tartozik. Eldöntöttük tehát, hogy ebben az évben szeptembertől elindítanánk ezt a képzést. Amikor új képzést indít egy intézmény, akkor mindig kérdéses, összejön-e egy csoportnyi diák, ami minimálisan 6 fő. Ez esetben úgy néz ki, hogy majdnem egy maximális létszámú csoport jött létre, bízunk benne, hogy a következőkben már egy teljes osztállyal tudunk indulni, hisz a felvevőpiac részéről, a munkaadók részéről őrületes a kereslet.
– Az is fontos, hogy a diákok, akik részt akarnak venni ebben a szakképzési formában, tudják-e, hogy tényleg szükség lesz pékekre. Önök készítenek-e olyan anyagot, amellyel fel tudják kelteni az érdeklődést a pék szakma iránt?
– A pék szakma az, ahol elég könnyű ezt indokolni. Békés megyében négy éve nem volt ilyen képzés. A pékségeknek folyamatosan szükségük van szakemberekre, menjen csak be mindenki a saját kisközségébe, városába a pékségbe, és kérdezze meg. Kenyeret nagy valószínűséggel ugyanannyit eszünk, mint ezelőtt 10 évvel, 20 vagy 30 évvel ezelőtt, és a pékségeknek ily módon létjogosultságuk van. Úgy gondolom, hogy ez esetben a meggyőzés tekintetében könnyű a feladatunk.
– Hogyan zajlik egyébként a fiatalok képzése? Elmélet van, gyakorlat van, hogyan állítják össze a képzést?
– Ez egy nagyon érdekes képzési forma, ugyanis ezek a diákok kilencedikesek, akik általában a szintvizsgáig bent vannak nálunk. Ha sikeres szintvizsgát tesznek, akkor mennek ki a gazdaság szereplőihez, és tanulószerződést kötnek. A gyakorlati részt ott szokták teljesíteni. Azonban a törvény lehetővé teszi azt, hogy együttműködési megállapodással az első másodperctől a gyakorlati képzés jelentős részét megkapják a diákok kint, az üzem területén. Ezt kevésbé szokták választani a vállalkozások, már csak azért is, mert ezek a gyerekek nyolcadikból jönnek, kilencedikben még a legalapabb képzést sem kaphatták meg. Nyilván néhány napja tanulnak, és már odakerülnek. Ez esetben mégis a helyi sütőipari nagyvállalkozás úgy döntött, hogy ő vállalja ezt, ráadásul azt szeretnék, hogy a későbbiek folyamán akár háromszor ennyi diákot képezzenek. Az elmélet és gyakorlat aránya a pékeknél jónak mondható: 40 százalékban elméletet tanulnak a diákok, ezt természetesen bent a Zwack tagiskolánkban, és 60 százalékban kint vannak a sütőipari vállalatnál, és ott sajátítják el azokat az alapokat, amelyekre majd később még többet építhetnek.
– Ott látják, hogyan dolgoznak azok a szakemberek, akik már benne vannak ebben a munkában. A tanárokat önök adják, de gondolom, ott azért a képzésnek nemcsak helyszínt kell biztosítani, hanem oktatót is.
– A fiatalok a termelésben nem vesznek részt, ők nem termelnek. De ez nem jelenti azt, hogy nem tesznek meg mindent, amit egyébként a termelés során tenni kell. Tehát úgy a gyúrás, dagasztás, az élelmiszer alapanyagok kiválasztása, az alapanyagok megismerése, a receptúrák megismerése, és így tovább. Ezeket mind-mind el kell, hogy sajátítsák, és így jutnak el a kenyérsütésig, az ipari nagygépek használatáig. Fontos dolog, hogy a képzés során nem bent, nem egy félipari vagy egyáltalán nem ipari mintaterületen sajátítják el a tudást, hanem ott, ahol akár a való életben is dolgozhatnak majd, ha megkapják a szakmunkás bizonyítványukat. Beszéltem néhány sütőipari vállalkozással, akik szintén azt mondták, hogy abban a pillanatban, amikor a diákok megkapták a szakmunkás bizonyítványt, már jönnek, és adják át nekik a megbízásukat, szerződést kívánnak velük kötni. Még fontosnak tartom azt is, hogy bár három év alatt pékszakmunkás lesz a diákból, a szakképzés átalakítása révén lehetőség van arra, hogy három plusz kettes szakközépiskolai képzésben vegyenek részt. Három év alatt szakmát tanulnak, és plusz két év alatt lehetőségük nyílik arra, hogy ugyanabban az osztályban, ugyanazokkal a tanárokkal, ugyanabban a közegben leérettségizzenek. Onnantól kezdve további lehetőségük van arra, hogy akár élelmiszeripari főiskolára menjenek tovább, vagy bármely felsőoktatási intézményben helyet kapjanak. A szakképzésnek ez egy nagyon nagy vívmánya. Lehet ez is a vége, hogy valaki kiváló pék lesz, de lehet továbbmenni is. Aki itt tanul, az egészen biztosan boldogulni fog.
– Gondolom, fontosnak tartják, hogy a pékszakmát tökéletesen átadják a fiataloknak, hiszen nem cél a lemorzsolódás.
– Egyáltalán nem cél a lemorzsolódás. Sőt, GINOP-os európai uniós forrásból megvalósuló pályázatokból kívánunk ez ellen tenni. Nemcsak a pékszakma területén, hanem minden területen szeretnénk megfogni a diákokat, hogy amire beiratkoztak végigkísérje őket, és majd a későbbiek folyamán nyilván, hogy abban a szakmában boldoguljanak, vagy képezzék tovább magukat. Ezt mindenféleképpen szem előtt tartjuk, nagyon szeretnénk, hogy azok az eredmények, amelyekkel most rendelkezünk, még jobbak legyenek. Európai uniós előírás is számunkra, hogy a lemorzsolódást csökkentsük, megpróbálunk megtenni mindent ennek érdekében.
– A pékszakma egyébként a fiataloknak mennyire ad biztos megélhetést, mennyire lehet ezzel itt tartani őket a régióban, Békés megyében?
– 10-15 évvel ezelőtt sokan voltak, akik elhagyták a szakmát, ugyanis mondjuk egy-egy éterem hasonlatos környezetében viszonylag jól el tudtak helyezkedni, esetleg többet is kereshettek egyes kiemelt régióban. Jelen pillanatban a pékségek jelentős részében dolgoznak olyan nem szakemberek, akikre mégis rájuk kell bízni a munkát, mert egyébként nem lenne elegendő kenyér, péksütemény. Ezt felismerte a piac. Látszik, hogy kellenek azok a szakemberek, akik ott dolgoznak és éjszaka felkelnek, hogy reggel nekünk friss péktermékek lehessenek az asztalainkon, és most már ezt versenyképesen meg tudják fizetni. Azoknak a fiataloknak, akikre később is építhetnek, igyekeznek megfelelő megélhetést, egzisztenciát biztosítani.
– A szakképzési centrumnál rengeteg dolog közül lehet válogatni. Választhatnak akár mást is még ott helyben, hogyha elvégeztek egy-egy képzést.
– Igen, abszolút van erre lehetőség. Van arra lehetőség, hogy a későbbiek folyamán elvégzi magát a képzést, akár leérettségizik, és utána azt mondja: pék vagyok, de engem a vendéglátás területén belül a szakácsterület érdekel, a cukrászterület érdekel, a vendéglátásnak egyéb területei. Nagy újításunk, hogy a fogadós szakmát is elindítottuk, oda is tudnak menni, abba is be tudnak kapcsolódni. Ez egy vadonatúj képzés, nyilván a fogadó-vendéglátás, és annak környékén tudnak elhelyezkedni, akik itt végeznek. Ezek a gyerekek főznek, felszolgálnak, és mindenből kapnak, nem csak ízelítőt, hanem konkrét képzést. Egy „multirendszerű” tudást fognak tudni elsajátítani nálunk, amellyel több területen el tudnak helyezkedni. Most beszéltem egyébként egy étterem tulajdonosával, és azon gondolkozik itt Békéscsabán, hogy nincsen, aki főzzön, nincsen szakácsa. Azt mondja, ha nem lesz megfelelő szakembere, akkor be kell, hogy zárja az éttermét. Nagyon bízom benne, hogy ezt a szakmacsoportot, vagy ágazati csokrot minél többen fogják választani. Abszolút van létjogosultsága. Kérek minden pályaválasztás előtt álló diákot, szülőt, kérdezze meg a közvetlen környezetében, hogy az adott választott szakmára, amelyet a gyerek szeretne, van-e igény. Jöjjön be hozzánk a szakképzési centrumba. Mi különböző teszteket töltetünk ki a gyerekekkel, elbeszélgetünk velük, és esetleg pályaválasztási tanácsadással is tudunk szolgálni, hogy jól válaszon. Hisz 13-14 évesen választanak szakmát a gyerekek.
