Orbán kétharmados választási győzelmét követően édesdeden szunyókált a magyar társadalom nagy része, amikor több vödör jeges víz zúdult a nyakunkba. Hirtelen fel kellett ébrednie mindenkinek a narancs-álomból. A kampányban, a választás előtt még két kézzel szórta a pénzt a kormány, ígért fűt-fát virágot, fenyegetett azzal, hogy mit tenne az ellenzék, ha hatalomra jutna. Most megérkezett a számla. Olyan számla, amivel néhány hónapja még „csak” rémisztgették a választókat, hogy „Mi történik, ha…”. Látjuk, mi történik. Mindannyian fizethetjük...
Megszűnik a KATA. Az érintettek még kóvályognak a hírtől. 450 ezren használják ezt az adózási formát Magyarországon, Békés megyében több ezren vannak, akiknek az adóját megemelik,a munkáját ellehetetlenítik. Ráadásul egy olyan jogszabállyal, amit ismét egy nap alatt vert át a kormányoldal a parlamenten.
Nem vitatható, hogy megérett a KATA arra, hogy átalakítsák. Ésszerű, átgondolt megoldásokkal és egyeztetésekkel. Olyan módon, hogy legyen ideje és lehetősége az érintetteknek alkalmazkodni. Ehelyett a Kormány és a parlamentben ülő Bólogató Jánosok megélhetési válságba sodornak többszázezer családot.
Vége a rezsicsökkentés mítoszának is. Nagy a baj, ha már “a rezsicsökkentés” is elesik. Érkezik a magasabb piaci ár, ami mindenkit érinteni fog, nagyobb, sokkal nagyobb, kövérebb számok lesznek a sárga csekken. De legalább a miniszterek még mindenekelőtt gyorsan fizetésemelést kaptak. Nehogy ez gondot jelentsen… nekik.
Paks ma is el tudná látni az egész lakosságot árammal, kb. 12 forintos kilowattóránkénti áron, mert a termelt villamos energia mennyisége meghaladja a hazai lakosság szükségleteit. Az a Paksi atomerőmű, ami még a rendszerváltás előtt a mi pénzünkből épült. A miénkből, magyarokéból, a „nagy közösből”. Vajon mi indokolja, hogy ez a Paks most majd világpiaci áron adja el nekünk is az általa előállított olcsó energiát?
Sokszor jeleztük, ma is tartjuk: általános rezsicsökkentés helyett indokolt lett volna és lenne ma is egy igazságos, sávos árrendszer, amely biztosítja, hogy senki ne fázzon az otthonában, és mindenki hozzájusson a szükséges mennyiségű energiahordozóhoz.
Az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikája által gerjesztett infláció, a 400 forint feletti euró-árfolyam önmagában is jelentős terhet tesz minden magyar családra. Emelkednek az élelmiszerárak, hatósági ársapkával lehet csak lent tartani az üzemanyagok költségét.
A drágulás jóval a kommunikációs csodafegyver a „a háborús infláció” előtt jelentkezett. Az energiahordozók már több mint egy éve többszörösébe kerülnek a világpiacon, az üzemanyagok hatósági árstopját még tavaly novemberben jelentették be, az alapvető élelmiszerek ársapkáját január 12-én. Ehhez képest az orosz invázió jóval csak ezen bejelentések után, idén február 24-én indult el.
Sokan kezdtek számolgatni, miből, hogyan fognak hónapról, hónapra, napról, napra megélni. Nem fokozatosan, hanem egyszerre szakadnak ránk az emelések, az elhibázott gazdaságpolitika hatásai. A köztársasági elnök aláírta a törvényt, pedig látva, érezve az elégedetlenséget gyakorolhatott volna gesztust azzal, hogy újratárgyalásra visszaküldi a javaslatot, de Orbán bábjaként erre képtelen volt. A narancs-álom véget ért, fel kell ébrednünk. A szó soros és átvitt értelmében is hidegrázósan.
