Az advent szó a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”.
Manapság az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. Hagyománya ősi időket idéz, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival. Első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Az első készítők fűzfavesszőből koszorút fontak – varázskört készítettek – és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott, ahol a koszorút szalmából, fenyőágból készítették. A díszítésére használtak vörös és aranyszínű szalagokat is. A színek lehetséges magyarázata, hogy a zöld a termést, az arany és a sárga a fényt, a vörös pedig az életet jelképezi.
Amikor a karácsonyi színekről beszélünk, mindenkinek a piros, a zöld és az arany jut először eszébe. Johann Heinrich Wichern, német evangélikus lelkész készítette az első adventi koszorút az általa alapított gyermekotthonban, 1838-ban – tudtuk meg Széll Jánostól.
Johann H. Wichern protestáns lelkész egy kocsikerék méretű csillárt készített fából, melyet örökzöld ágakkal vont be. Körben 24 gyertyát helyezett el, melyek a karácsonyig hátralévő napokat jelképezték. A hétköznapokat fehérrel, a vasárnapokat piros gyertyákkal jelölte. Ahogy egyre közeledett a karácsony, úgy gyújtott meg egyre több lángot, míg karácsony ünnepén fényárban úszott az egész koszorú. A lelkész a gyertyagyújtás után minden nap adventi dalokat énekelt a gyermekekkel, és idézeteket olvasott fel a Bibliából.
1860-ra Berlinben már az egyszerű polgárok házaiban is megjelentek a csillár helyett a koszorúk, ami így a mennyezet helyett az asztalok éke lett. A gyertyák számát ezzel párhuzamosan 4-re csökkentették, hogy már csak vasárnaponként gyújtsanak meg egyet-egyet. A koszorún 3 szín vált különösen hangsúlyossá: a zöld a termést, a piros az életet, az arany vagy a sárga pedig a fényt szimbolizálta.
A néprajzkutató és fafaragó elmondta, hogy a katolikusoknál a gyertyák színe egy kivételével lila, a negyedik pedig rózsaszín. A színek jelentése különböző: az első jelképezi a hitet, a második a reményt, a harmadik, vagyis az egyetlen rózsaszín gyertya az örömöt, a negyedik pedig a szeretetet.
– Nagyon lassan terjedt el ez a hagyomány, Magyarországon a 20. század első harmadában inkább a polgári főúri családoknál találkozhattunk ezzel az asztali dísszel. A második világháború után terjedt el már gyorsabban az országban. A különböző felekezetek más és más adventi koszorúkat készítettek. A katolikusok használták legkonzekvensebben a színeket, és az adventi koszorún nemcsak a gyertyák jelentek meg náluk, hanem különböző terméseket is tettek rá. Ez jellemzően a dió és az alma volt – tette hozzá a néprajzkutató.
