Néhány sejt fogja magát, és öntörvényűen egészen mást csinál, mint ami a dolga lenne, nem törődve azzal, hogy esetleg felemészti a testet és ezzel saját magát.
Az a nő kedves volt, gyerekeket nevelt, szeretett és sírt néha, akárcsak mi. Tervei voltak, és közben annyi, de annyi mindenre kellett figyelnie. Nem vette tudomásul a teste jelzéseit, nem hallotta meg a belső hangot, ami azt mondta: állj! Szállj ki egy időre a mókuskerékből és törődj velem! Törődj magaddal!
Láttad az újságban a hírt. Aztán olvastál arról, hogy ez a betegség megelőzhető, időben felismerve jól gyógyítható, és hogy milyen fontosak a szűrések. Tényleg, mikor is voltál utoljára? Tavaly? Tavalyelőtt? Vagy csak a gyermeked születése után?
Azt mondod, most nincs időd, elkezdődött az év, vége a szabadságnak, nagy a hajtás és persze még tudnád sorolni az okokat. Számítanak rád, hogy segítesz, hogy megszervezed, átnézed, elhozod, megcsinálod… Meg persze félsz, hátha találnának nálad valamit a szűrésen.
Nyugtatod magad, hogy aki ennyi mindent bír, az nem beteg, és különben sem fáj semmid...
Hány éves is vagy? Huszonöt? Harmincnyolc? Ötvenkilenc? Idős, középkorú vagy fiatal, mint az a nő, aki pár hónapja ment el?
***
A méhnyakrák megelőzéséről, a méhnyakrákról, mint megélt, átélt, túlélt betegségről, bővebben a Mályvavirág Alapítvány oldalán is lehet tájékozódni. Január 17-én pedig indul az Európai Méhnyakrák Megelőzési Hét, amelynek békéscsabai programjairól rövidesen a behiren is beszámolunk.
-400x225.jpg)
