Az Alpok közelsége és az északnyugat felől érkező nedves légtömegek miatt az osztrák völgyek egyelőre valódi menedéknek tűnnek a pusztai aszály elől. A megmaradt csapadékmennyiség és a hűvösebb mikroklíma megőrzi azt a smaragdzöld tájat, amelyért sokan útra kelnek. De a látszat csal: a zöld fű mögött az osztrák hegyvidék is súlyos ökológiai válsággal küzd, ez pedig csak rontani fog a magyar helyzeten.
A láthatatlan katasztrófa: olvadó gleccserek és permafroszt
Bár a völgyekben még dús a vegetáció, a magashegységekben drámai folyamatok zajlanak. Az osztrák jégmezők rekordsebességgel zsugorodnak. A mérések szerint az évszázad végére az alpesi gleccserek túlnyomó többsége végleg eltűnhet, ami nemcsak a turizmusnak, de a régió nyári víztartalékainak is búcsút int.
Mállik a szikla a lábunk alatt: a permafroszt – a magashegyi, fagyott talaj és kőzet – kiolvadása miatt megszűnik az a természetes „ragasztóanyag”, ami évszázadok óta egyben tartotta a sziklafalakat. Ennek következtében egyre gyakoribbak a kőomlások, földcsuszamlások és a hegyomlások, veszélyeztetve a túraútvonalakat és a hegyi falvakat.
Szélsőséges vízjárás: A hegyekben leeső nagy mennyiségű csapadék a hó és jég hűtő/raktározó hatása nélkül villámárvizeket okozhat a völgyekben, így a „zöld” klíma ára sokszor a pusztító áradás.
Ausztria tehát nem menekült meg a klímaváltozástól, csupán máshogy szenved tőle. Míg az Alföldön a tartós szárazság és a vízahiány a mindennapi életet és a mezőgazdaságot veszélyezteti, addig az Alpokban a stabilitást biztosító fagyott szerkezetek felbomlása jelent közvetlen fenyegetést és életveszélyt jelent. A zöld fű jelenléte megnyugtató, de a hegycsúcsok üzenete ugyanaz: a klímaválság alól senki sem mentesül.
