Íme, néhány hirtelen eszembe jutott mesterhármas – amelyek alapvetően nincsenek azonos logikai halmazban, de a ritmusuk megegyezik, így könnyen az agyunkba fészkelik magukat:
a, Szofi, kávé, feles rum… (Amikor egy fej reggel bemegy a krimóba, és lelket önt magába.)
b, Mustár, kecsap, majonéz… (Amit legtöbbször a hamburgeresek kérdeznek.)
c, Csoki, zizi, madártej… (Ez is egy rendelés-féle lehet; már nem emlékszem, hogy hol és mikor hallottam. És főleg miért.)
d, Kolbász-hurka-cigányka… (Klasszikus csabai finomságok.)
e, Fésű-tükör-gombkészlet… (A sorállományú katonák kötelező, ám hasznos kellékei az eltávozáson.)
f, Hankó-Gyurkó-Verasztó… (Ez a bonusz. Azaz Hankó György, Gyurkó Mihály és Verasztó Lajos… A kilencvenes években ők voltak a Békés Megyei Hírlap sportrovat oszloposai, és egyben a mecénásaim. Verasztó Lui még ma is aktív.)
***
Címbeli felvetésemmel kapcsolatban Berényi Nagy Péter, békéscsabai grafikus elmondja, a szentháromság/szent hármasság emléke genetikailag bennünk él.
Hozzáfűzi, többek között a népmesék is tele vannak hármasokkal; erre jobban rááll a nyelvünk, mint a kettősre, vagy a négyesre.
Példaként megemlíti a napkeleti bölcseket: Gáspár, Menyhért, Boldizsár; vagy a fagyos szenteket: Pongrác, Szervác, Bonifác… Majd gyorsan én is rákontrázok a Sándor, József, Benedek triásszal.
Azt követően jónéhány példa eszünkbe jut: eszünk, iszunk, mulatunk; kaja, pia, nő. Fej-törzs-láb. Hass, alkoss, gyarapíts stb.
(A végén már nem tudom, hogy ki, mit mondott.)
