Mi lesz az év végén bentragadt szabadságokkal?

Az év vége közeledtével számos cégvezető szembesül azzal a problémával, hogy az egyes munkavállalók részére ki nem adott szabadság mértéke megközelíti vagy – ad absurdum – meg is haladja az évből hátralévő munkanapok számát. Van lehetőség a szabadnapok „átcsúsztatására” a 2019-es naptári évre? Mit mond a kérdésről a hazai szabályozás? Ezeket a kérdéseket járta körbe a Piac&Profit dr. Nyitrai Tiborral, az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértőjével.

Az év utolsó munkaheteiben – amikor a vállalkozások többségénél a folyamatban lévő ügyek lezárása miatt egyébként is feszített a tempó – komoly fejtörést okozhat a munkáltatónak, hogy megoldást találjon a „benn ragadt” szabadnapok problémájára. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a szabadságot – főszabály szerint – az esedékességének évében kell kiadni – hangsúlyozza dr. Nyitrai Tibor, az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.

 

 

Kivételesen „át lehet csúsztatni” a szabadnapokat

Ehhez képest szűk körben ugyan, de lehetőség van arra, hogy a munkáltató az esedékesség évét követően adja ki a munkavállaló szabadságát. A főszabálytól való eltérést biztosít a Munka törvénykönyve („Mt.”) például az újonnan belépők esetében. Ha ugyanis a munkavállaló az utolsó negyedévben, azaz 2018. október elsejét követően csatlakozott a vállalathoz, akkor a hatályos munkajogi szabályozás alapján a munkáltató a tárgyévi szabadságot 2019. március 31. napjáig köteles kiadni. Ezen a ponton érdemes utalni arra, hogy amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, úgy részére a szabadság arányos része jár.

Adott esetben a munkaviszony mindkét szereplője számára előnyős lehet az Mt. azon előírása, amely szerint a 2018. évben kiadottnak minősül az a szabadság, amely átnyúlik ugyan a következő esztendő elejére, de a kiadása még idén megkezdődik. Mindössze annyi a megkötés, hogy az átvitt rész nem haladhatja meg az 5 munkanapot. Egy példával szemléltetve mindez azt jelenti, hogy amennyiben a munkavállaló legkésőbb 2018. december 28. napján, pénteken megkezdi a szabadságát, amely legfeljebb 2019. január 8. napjáig tart, abban az esetben a szabadság az Mt. értelmében 2018-ban kiadottnak fog minősülni – mutat rá az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője.

Előfordulhat olyan eset is, hogy a munkáltató kénytelen a szabadságot a tárgyévet követően kiadni. Létezik ugyanis egy olyan előírás a hazai jogban, amely szerint ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehet már az év vége előtt kiadni, akkor a munkáltató az ok megszűnésétől számított 60 napon belül köteles ezt megtenni. Ilyen helyzet jellemzően a munkavállaló keresőképtelensége vagy a munkavállaló által igénybe vett fizetés nélküli szabadság következtében áll elő.

Kollektív szerződés megteremtheti továbbá a kereteit annak, hogy a munkáltató a dolgozó szabadságának 25 %-át 2019. március 31-ig adja ki. Fontos kiemelni, hogy a munkáltató pusztán a kollektív szerződésre tekintettel nem élhet ezzel a lehetőséggel, többletkövetelmény ugyanis a fontos gazdasági érdek vagy a vállalat működését közvetlenül és súlyosan érintő ok – húzta alá a szakértő. A bizonyos szektorokat érzékenyen érintő, az ünnepi időszakban jelentkező többletmunka ugyanakkor önmagában nem minősül sem fontos gazdasági érdeknek, sem a működést közvetlenül és súlyosan érintő oknak.

 

 

 

Számíthat a munkavállaló életkora is?

Tudvalevő, hogy a munkavállaló éves szabadsága az alapszabadságból – amelynek mértéke 20 munkanap –, továbbá a pótszabadságból tevődik össze; a pótszabadság mértéke pedig a dolgozó életkorának előrehaladtával fokozatosan növekszik. Azt a szabályt azonban már kevesebben ismerik, hogy a munkaviszony alanyai a 2018-as naptári évre vonatkozóan megállapodhatnak egymással arról, hogy a munkáltató 2019. december 31. napjáig adja ki a munkavállaló részére azt a pótszabadságot, amely a munkavállalót az életkorára tekintettel illeti meg.

A korábbi szabályozás az alapszabadság egyharmada tekintetében biztosította a következő évre történő átvitelt, azonban 2014 óta a teljes pótszabadság átvihető a felek erre irányuló megállapodása alapján. A munkaviszony mindkét szereplője számára előnyös megoldást kínálhat az idézett szabály a „beragadt” szabadnapokból eredő problémák kezelésére, hiszen a pótszabadság mértéke – a dolgozó életkorától függően – akár a 10 munkanapot is elérheti.

Amennyiben a felek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, – ugyan nem kötelező, de – az egyszerűbb bizonyíthatóság érdekében mindenképpen célszerű az erre vonatkozó megállapodást írásba foglalni. Optimális esetben a megállapodás nem pusztán arra terjed ki, hogy a munkavállaló a pótszabadságát (vagy annak egy részét) az esedékesség évét követő esztendő végéig veszi igénybe, hanem tartalmazza annak feltételeit is, úgymint a kiadás időpontja, tartama – osztja meg tanácsait dr. Nyitrai Tibor.

 

 

Két hét pihenés után édes az évkezdés?

Sok munkáltató hajlamos megfeledkezni arról a szabályról, hogy a dolgozót minden évben 14 egybefüggő napra mentesíteni kell a munkavégzés alól, hacsak a felek nem kötöttek ettől eltérő megállapodást. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a munkavállaló részére minden évben ki kell adni egyszerre 14 szabadnapot. Sokkal inkább egy technikai előírásról van szó, amely értelmében a szabadságot úgy kell kiadni, hogy – beleszámítva a hétvégéket és az esetleges munkaszüneti napokat is – a dolgozó évente két hetet egybefüggően pihenhessen.

 

Az idei év különleges abból a szempontból, hogy – legalábbis az általános munkarend szerint – mindössze kettő munkanap esik karácsony és újév napja közé. Ez a helyzet megfelelő alkalmat kínálhat a munkáltató számára, hogy – ha eddig nem tette meg – megfeleljen a „14 napos szabálynak”.

Az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője egy példával is szolgált: Tegyük fel, hogy egy cég vezetője az év utolsó heteiben, a szabadság-nyilvántartás áttekintésekor azzal szembesül, hogy az egyik alkalmazottjának maradt 5 fel nem használt szabadnapja a 2018-as naptári évre vonatkozóan és ezidáig a két hetes pihenőt sem biztosította az adott munkavállaló részére. Ebben az esetben a munkáltató két legyet üthet egy csapásra és jogszerűen jár el, ha az 5 szabadnapot a 2018. december 22. napjától 2019. január 6. napjáig terjedő időszakban adja ki az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállaló részére.

A két hetes pihenés elegendőnek bizonyulhat arra, hogy az év végi kimerítő hajszát követően a dolgozó felfrissüljön, akár utazásokat is betervezzen, majd újult erővel és motiváltan vesse bele magát az újévi feladatokba.

 

 

Tervezzünk előre!

Az év végi szabadságok kérdése természetesen eltérően érinti az egyes gazdasági szereplőket, hiszen amíg egyes területeken az ünnepek alatt teljesen leállítják a termelést és a munkavégzést, addig más szektorokban – gondoljunk csak a vendéglátásra, turizmusra – a munkavállalóknak jellemzően megnövekedett munkateherrel kell számolniuk.

Ha a vállalatvezetők év közben kellő figyelmet fordítanak a szabadnapok tudatos dokumentálására és megfelelő kiadására, akkor megelőzhető az év végi „szabadságmizéria”. Az ügyfeleinknek rendszerint azt tanácsoljuk, hogy vezessenek naprakész nyilvántartásokat a munkavállalók által kivett, illetve még fel nem használt szabadnapokról, azt időről időre tekintsék át és – a munkavállalókkal is egyeztetve – legyenek proaktívak a szabadságolás megszervezésében – zárta gondolatait dr. Nyitrai Tibor.

 

Forrás: Piac&Profit

Megosztás:

Címke: ,