Miért is fontos számunkra ez az információ? Tudni kell, hogy a szélporozta gabonaféléken kívül majdnem az összes haszonnövény: a gyümölcsök, a zöldségek, az olajnövények és a dísznövények többsége a rovarok segítségére szorul ahhoz, hogy termést hozzon és szaporodhasson. A nektárt gyűjtő rovarok szállítják a testükre tapadt virágport az egyik növényről a másikra, s közben megtermékenyítik azt.
Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhfélék (Apidae) családjába tartozik, és ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki. A beporzandó virágok méretéhez és alakjához alkalmazkodva változik a méretük a néhány milliméterestől, a néhány centiméteres poszméh (ismertebb nevén dongó) méretig. Ezért nem minden növényfaj beporzásában hatékonyak a háziméhek!
Sok, többnyire magányosan élő méhfaj partfalak, fák vagy a talaj lyukaiba rakja petéit, illetve ide falazza be utódait a kirepülésig. Ezeknek a fajoknak sajnos folyamatosan zsugorodik az élettere, mivel egyre nagyobb mértékben építi be az ember a környezetét, továbbá a felhasznált anyagok is jelentősen megváltoztak az elmúlt évtizedek során.
A Harvard Egyetemen beporzásra alkalmas parányi robotrepülőkkel kísérleteznek és sikerült drónnal pollent átvinni egyik növényről a másikra. Azonban tudni kell, hogy egy kiló mézért a méhecskék félmillió alkalommal repülnek ki a kaptárból, és amennyit repülnek, azzal 7-szer körülrepülhetnék a Földet. Ezt a drónok nehezen tudnák megvalósítani, és még mézet sem tudnak előállítani!
A probléma fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet a magyarországi szakemberek és lelkes civilek azzal, hogy március 10.-ét a Beporzók napjának nyilvánították.
Amennyiben fontos számunkra az emberiség jövője mindenki megtalálhatja a módját annak, hogyan segítse zümmögő barátainkat: pl. rovarhotel vagy darázsgarázs létesítésével, illetve rovarbarát kertet hozhatunk létre megfelelő nektárt adó tápnövények ültetésével és virágos gyepfoltok, méh- és lepkelegelők meghagyásával.
Váncsa Klára, ökológus
Munkácsy Mihály Múzeum
