Minden szakág nevében elmondhatom: legfontosabb célunk, hogy a legbecsesebb, legérdekesebb darabokat mutassuk meg a látogatóknak. Kollégáimmal arra törekedtünk, hogy a helyi eseményeken legyen a hangsúly, figyelembe véve, hogy az idővonalat követve, a kiállítással egy átfogó képet nyújtsunk látogatóinknak.
Most a történeti szakág gyűjteményéből adnék egy kis ízelítőt arról, miként és milyen tárgyakkal készültünk erre a kiállításra. Aki történelemszerető, el tudja képzelni, hogy milyen jó érzés az, mikor a gyűjteményben nap mint nap olyan korabeli tárgyakkal találkozhatunk, mint például egy 1817-es évekből származó céhláda, melynek csodálatos a díszítése, rejtett fiókkal rendelkezik. Vagy olyan dokumentumokat foghatunk meg, amelyek 176 évesek. Ilyen és ehhez hasonló becses gyűjteményi darabokat szeretnénk Önöknek megmutatni, a régi idők hangulatát felidézni a néprajzos kollégáknak köszönhetően, de az időben való visszatekintéshez szükséges a régészeti, természettudományi osztály által tervezett érdekes kiállítás megtekintése is.
A múzeum történeti gyűjteményében található egy jelentős helytörténeti vonatkozású kézirat, amit az érdeklődők is megtekinthetnek majd állandó kiállításunkban. Ez a 176 éves dokumentum nem más, mint az Örökváltsági szerződés. A mezővárosi lakosok szorgalmas munkájukkal gazdaságilag annyira megerősödtek, hogy örökre megválthatták magukat földesuruktól, illetve az úrbéri terhek alól. A földesúri hatalom alóli kiszabadulás akkori járható útja az örökváltság volt.
Az évente ismétlődő pénzfizetés helyett hajlandók voltak olyan összeg lefizetésére, amelynek fejében a földesuraik feloldják a helységet a feudális járadék szolgáltatása alól. A váltság remélt anyagi előnye, hogy a mezőváros szabadabban gazdálkodhat majd vagyonával, bevételeivel, földesúri ellenőrzés nélkül, és polgárainak előnyöket hoz.
A csabai földesurak az 1845. október 24-én kötött örökváltsági szerződésben azért voltak hajlandóak lemondani a mezővárosok jobbágyszolgáltatásairól, hogy a feudális járadékot ilyen formában tőkésítve egyszerre nagyobb összeget kapjanak kézhez, és ezt saját kezelésű gazdaságaik fejlesztésére fordíthatták. Az örökváltsági összeg összesen 802 050 ezüst forintra rúgott. Csaba lakossága arra kötelezte magát, hogy a szerződés aláírása napjától számított egy év leforgása alatt a földesurak részére járó váltság egész tőkéjét kifizeti. Ez azonban másként alakult, a lakosság több mint negyedszázadon át nyögte a megváltás terheit.
A megkötött szerződés még nem jelentette a mezőváros és a földesurak közötti kapcsolat teljes megszakítását, a lakosok még nem váltak teljesen szabad emberekké, mivel fennmaradt a földesúri joghatóság. Ez majd az 1848-as forradalmat követően valósul meg, a jogegyenlőség kimondásával az utolsó akadály is elhárul, az örökre megváltott parasztföld teljes értékű polgári tulajdonná válása elől.
Számos érdekes gyűjteményi darabról írhatnánk még, amelyet állandó kiállításunkban minden látogató megtekinthet majd. Remélem sokaknak felkeltettük az érdeklődését a készülő kiállításunk iránt. Szeretettel várunk mindenkit!
Forrainé Kovács Márta történész
