Ahhoz, hogy minél teljesebb legyen a körülöttünk élő fajok ismertetése, beszereztünk néhány friss preparátumot, melyek láthatóak lesznek a kiállításban. A csongrádi székhelyű Diana Fegyvertechnikai Technikum és Kollégium, valamint a Békés Megyei Vadászszövetség segítségével, a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán elnyert összegnek köszönhetően sikerült új fajokkal bővíteni a gyűjteményünket. Így, többek között, egy olyan nálunk élő emlősfajt is bemutathatunk, melyet igen kevesen ismernek igazán, és ez idáig a múzeumban nem volt fellelhető: mégpedig a borz (Meles meles).
A borz a ragadozók (Carnivora) rendjén belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Egész Európában elterjedt, ezért nem védett, vadászható. Híresen torkos állat, nemhiába ismert az a mondás, hogy torkos mint a borz. Azonban tudni érdemes, hogy a torkosborz egy másik állat elnevezése, mégpedig a rozsomákot hívja így a népnyelv. A borz alkonyat után indul el beszerezni táplálékát, a nappalt üregében, a borzvárban tölti. Ezért az átlagember nagyon ritkán találkozik vele. Mindenevő, gerincteleneket, kisebb gerinces állatokat, magokat, erdei gyümölcsöket, gyökereket és gombát fogyaszt. Szőrzete igen jellegzetes mintázatú, messziről felismerhető. Éjszakai életmódja miatt, sajnos nagyon sok állatot lehet látni az utak mentén elgázolva.
Ma már csak a trófea miatt vadásszák, illetve a kártételeinek csökkentése miatt. Régebben azonban nagyon sokféleképpen hasznosították az elejtett állatot. Nyers bőre, vagyis a gereznája volt elsősorban hasznos, amiből tarisznyát és egyéb használati eszközöket gyártottak. Szőre kiváló alapanyag volt az ecsetkészítéshez. Kisütött zsírját felhasználták mint csizmakenőcsöt. A borzhúst fogyasztani is lehet, és egyes népcsoportok szerint a rendszeres borztöpörtyű-evés a hosszú élet titka.
Amikor a preparátor közölte, hogy a „borzunk” ülő helyzetben lesz látható, kissé meglepődtem. Azonban, a következő szavakkal megnyugtatott: „A borzoknál gyakori viselkedési forma, hogy leülnek, mivel a testhez képest nagyon rövidek a végtagok, így főleg ezek a nagy példányok időnként megállnak pihenni, miközben éjszaka keresgélnek egy nagyobbacska tarlón. Egyébként, a természetben nagyon jópofa állatok, és egész attraktív dolgokat képesek csinálni. Számtalanszor szórakoztatott már, ahogy produkcióznak, különösen, ha párban jönnek. Tisztára, mint egy jóga tanfolyam.” És az általa készített fotóval illusztrálta állítását.
Remélem, hogy ezek után Önök is kíváncsiak a jógázni is tudó borzunkra!
Váncsa Klára természettudományos muzeológus
