Valahol a Tisza közelében, a longobardok megsemmisítő vereséget mérnek a gepidákra. A csatatéren Kunimund gepida király Alboin kardjától esik el. A győztes ellenfele fejét levágja, majd a lefűrészelt koponyatetőből csészét készít. Később, miután a longobárdok elvonulnak Észak-Itáliába (innen ered a Lombardia kifejezés), Alboin ebből a kupából issza borát veronai palotájában. Kunimund lányát Rosamundát a longobard király nem végeztette ki, mivel éppen megözvegyült, feleségül vette a hercegkisasszonyt. A bosszú hidegen tálalva a legjobb. Évekkel később Rosamunda gepida testőrségével megölette Alboint, és immár ő készítetett ivókupát apja gyilkosának koponyájából…
Ma is kemény világot élünk, de a fenti sorokkal próbáltam érzékeltetni, hogy a 6. század második fele kőkemény volt, az emberek egymás fejéből készítettek csészéket.
Miért is hoztam föl ezt a kegyetlen korszakot, miért írok a gepidák „végnapjairól”? Pontosan ebből a korszakból származó kunyhót tártunk föl pár napja a csabai cserépgyár agyagbányájában. A gepidáknak volt egy királyi központjuk Erdélyben, egy Sirmiumban (Szávaszentdemeter), és egy talán valahol itt a Körösök vidékén is. Nem elképzelhetetlen, hogy Kunimund és Rosamunda vidékünkön született. Gepida királyi központot ugyan nem találtunk, de igen érdekes felfedezés volt tanyájukhoz kapcsolódó gazdasági épületük (műhely, konyha?) feltárása. A kunyhóból főzőfazekak, orsógombok, szövőszéknehezék, egy pár csontkorcsolya, agancsfésű, állatcsontok, rengeteg halszálka került elő. A leletek bepillantást nyújtanak a gepidák mindennapi életébe: az asszonyok szőttek, fontak, főztek, majd korcsolyáztak.
Ugyan koponya-kupa nem került elő a házikóból, mégis nagy élmény volt ennek a nem mindennapi régészeti jelenség feltárása, dokumentálása.
Nagy Dániel Sándor, régész
