A Munkácsy Mihály Múzeum történeti gyűjteményében található egy hat részből álló fényképsorozat. 1916. márciusában készült, s Békéscsaba ipartörténetének egyik nagy katasztrófáját örökítik meg: a Rosenthal-malom (ahogy ma ismerik az István Malom) pusztulását 1915. március 6-án.
Békéscsaba első és legnagyobb gőzmalma akkor már tekintélyes múltra tekinthetett vissza. Elődjét Pain Antal hamburgi születésű molnár-gépész építette fel 1853-ra, tőle Epstein Lipót és családja vették át, s miután egy ideig Deutsch Bernát pesti kereskedő bérelte, 1872-ben jutott Rosenthal Márton gyulai szappanos- és gyertyaöntő mester tulajdonába.
1915-ben a Rosenthal-malom már az ország legnagyobb és legmodernebb malmai közt volt. 1914-ben alakult részvénytársasággá Első Békéscsabai Gőzmalom Rosenthal Márton Rt. néven, s Békéscsaba 1930-as monográfiája szerint ebben az évben 332.000 q lisztet őrölt. A tűzvész előtt nem sokkal bővítették ki. Az emeletes, középső toronnyal rendelkező malomhoz keskeny nyomtávú vasút is vezetett, elősegítve termékeinek szerte az Osztrák-Magyar Monarchiába és azon túlra való szállítását.
1915-ben, az egy éve dúló háború idején a malomnak természetesen már nem a külföldre való termelésben, hanem a hadsereg ellátásában jutott jelentékeny szerep, tűzvész általi pusztulása ezért is volt oly jelentős esemény. A Békés című újság 1915. március 14-i száma részletesen beszámol a katasztrófáról (közli Kisházi Gusztáv nyugalmazott tűzoltó alezredes a békéscsabai tűzoltóság történetéről szóló „Istennek dicsőség – Egymásnak segítség!”című kötetben.). Eszerint 1915. március 6-án „szombaton este 6 óra után 15-20 perccel Békéscsabán egy, utóbb két robbanás hallatszott. Ezeknek olyan nagy volt az ereje, hogy a közeli utcán járókat falhoz nyomta a légnyomás. Amint a meglepett emberek körülnéztek, nagy világosságot, majd utána egy nagy lángnyelvet láttak az ég felé csapódni.” A malom régi épületének koptatójában robbant be a felgyülemlett lisztpor, három munkás megsebesült, akiket kórházba kellett szállítani. Az oltáshoz a békéscsabaiakon kívül kivonultak a békési és gyulai tűzoltók, valamint mentés és rendfenntartás céljából a helyőrség is. A Békés című újság arról is tudósít, hogy pillanatokon belül megjelent Kiss László főszolgabíró, hogy az éjfél tájáig tomboló tűznél a mentési és rendfenntartási munkálatok irányításában részt vegyen. Mivel a tomboló tűzzel nem bírtak, hamarosan a termények, a raktárak mentésére összpontosítottak, a már említett hírlap szerint nem kis sikerrel.
A katasztrófáról ránk maradt fényképek minden bizonnyal 1915. március 7-én kora reggel készültek, mikor már a pusztító elem elvégezte a „munkáját”. Egyiken láthatók a Kiss Ernő utca felőli híd előtt a még el nem vontatott tűzoltó szerkocsik. (Érdemes megfigyelni a hídon átvezető iparvágányt is.) A korabeli fotózási technika miatt nem túl éles fényképeken is jól látszik, mekkora kárt okozott a robbanás és a tűz. A romok még füstölögnek, a malom híd felőli szárnyából – a bővítés előtti régi malomépületből – csak néhány falcsonk meredezik az égre, de üresen tátonganak a másik szárny ablakai is.
A Békés 1915. március 14-i számának tudósítása így fejeződik be: „A malmot a részvénytársaság lehetséges legrövidebb idő alatt felépíteni és újonnan üzembe hozni szándékozik.” A szándékból tett lett, s a malom hamarosan még nagyobb méretben üzemelt, mint korábban, hogy még sok évtizedig őröljék benne vidékünk gabonáját.
Kocsor János történész-muzeológus
