A cím Móricz Zsigmond regényéből származik, amikor még a lemezjátszó szolgáltatta a zenét a táncolni vágyók számára. Hiszen az elmúlt évszázadban is folyamatosan igény volt arra, hogy a zene a lehető legtöbb emberhez jusson el. A kezdetleges eszközöktől kezdve jutottak el a hanglejátszók megjelenéséig; míg napjainkban már egyre modernebb technikai eszközök állnak rendelkezésünkre.
Különösen igaz ez most, a farsangi időszakban, hiszen bálok és mulatságok követik egymást, amelyek legfontosabb eleme: a zene. Így mi más lehetne a mostani cikk tárgya, mint egy lemezjátszó.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a 19. század végén igazi kulturális forradalmat indított el Emile Berliner, és az általa feltalált gramofon, amely a rádió megjelenéséig széles körben biztosította a szórakozási lehetőséget. A lejátszó készülékeknek két fő fajtájuk létezett, a hordozható (a doboz belsejében volt a tölcsér) és a tölcséres. A Munkácsy Mihály Múzeum Történeti gyűjteményében is megtalálható egy tölcséres lemezjátszó, amely 1971-ben került az intézmény tulajdonába. A műtárgy német gyártmányú, valószínűleg az 1900-1910-es években gyárthatták, szerencsére jó állapotban maradt fenn.
Működéséhez és elsősorban a megfelelő hangerőhöz nagy barázdaszélességre volt szükség, itt a zene rezgéseit követő acéltű volt, amelyet egy membránhoz kapcsoltak. Az így létrejövő hangot pedig felerősítette a nyílt tölcsér. Mindez nem kis mérettel párosult, hiszen a múzeumban található lemezjátszó tölcsére fél méter átmérőjű, a hossza pedig ennél is nagyobb, több mint 55 cm. A lemez forgatását a doboz oldalán lévő kar és egy rugós szerkezet biztosította.
Szakál Veronika történész, Munkácsy Mihály Múzeum
