A farsang, mint a tél temetés fontos mozzanata, egyben a báli szezon fontos momentuma volt a miénket megelőző két évszázadban is. A bálok mindig valamely kalendáris, egyházi ünnephez kötődtek, elsősorban az újév, a farsang, a húsvét és a pünkösd adtak alkalmat a vigasságra. Ezek a bálok szolgáltak tánc- és ismerkedési alkalommal a helyi ifjúság számára.
A nyári munkák végeztével vette kezdetét a báli szezon és a Békés című korabeli lapban megjelent meghívók és cikkek szerint az egyes körök igyekeztek egymást felülmúlni e téren. A cikkírók gyakran jelzik, hogy okosabb lenne nem ugyanazon a napon tartani a bálokat, hogy ne osszák meg a közönséget. Ezek a beszámolók több szempontból is igen tanulságosak számunkra. Rendszerint a belterület köreinek mulatságairól írnak, és a megjelentek létszáma, nemi összetétele mellett társadalmi hovatartozásukról is kendőzetlenül szólnak.
Pillantsunk be ezekbe a jelentős eseményekbe: „Az Újvárosi Olvasókör házvételi alapja javára f. hó 12-én saját helyiségében zártkörű tánczmulatságot rendez. Farkas János zenekara fog játszani. Kezdete 7 órakor. Belépti díj 50 kr. Felülfizetések köszönettel vétetnek s lapunkban nyugtáztatnak”. Ugyanerről a bálról később így írnak: „köznépünk előkelő családjai s az uri osztályból is igen sokan vettek részt (...) reggel 8 óráig tartott (...) ifjaink kiválóan szép magaviselete, jókedve”. „A kath. olvasókör a »Korona« vendéglő termeiben 1883. évi január 7-én saját könyvtára javára zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti díj: személyenként 50 kr. Kezdete este 8 órakor”. „A katholikus kör bálja – habár nem volt olyan látogatott mint a múlt évi – f. hó 7-én meglehetősen sikerült. A női közönséget egy-két földészlány kivételével ezúttal kizárólag az iparos osztály szolgáltatta. A bál reggel 6 órakor ért véget”.
A mulatságokat valamely kocsmában vagy saját helyiségeikben rendezték meg. A belépődíj mellett a ruhatári pénz jelentett bevételt, míg az italok, zenekar, zenedíj voltak a jellemző kiadások. A bálok fontosságát mutatja, hogy azok rendszeres témái a választmányi- és a közgyűléseknek is. A Gyürkehelyi Földművelők Olvasóköre 1946-ban például azt nehezményezte, hogy a kör által tartott táncmulatságokon nem pusztán a helyi ifjúság vett részt, ezért augusztus 25-ei választmányi ülésükön arról határoztak, hogy ezeken ezután külső tagok nem lehetnek jelen. Később a gyürkehelyiek az 1948. január 25-ei közgyűlésükön arról is határoztak, hogy a jövőben az ifjúság mellé idősebb körtagokat fognak felügyelőnek kijelölni a bálokon. A közösségen kívüliekkel szembeni idegenkedésről egy idős gyulai adatközlő is beszámolt: szerinte arra is volt példa, hogy a magyarvárosi fiatalokat elzavarták, ha a németvárosi lányokkal akartak mulatni.
Forrás: a Békés Megyei Közlöny (Békéscsaba) 1920. február 12-ei száma
